Számtalan világvége-jóslatot túlélt már az emberiség
2020. december 21. 08:31 Múlt-kor
Nyolc évvel ezelőtt a villamoson, a cukrászdákban, az iskolákban, de még az utcán is egyre többet hallhattuk az embereket a közelgő világvégéről beszélgetni, amely a maja naptár félreértelmezett „jóslata” szerint 2012. december 21-én jött el. A történelem során már nem egy világvége-jövendölés született; egy angol nyelvű honlap összeállítása szerint már több mint 230 apokalipszist kellett volna túlélnie az emberiségnek. Ezek közül szemezgettünk.
Rómától Rómáig
Az apokaliptikus gondolkodás már az ókori civilizációkat is magával ragadta. Rómában a lakosok attól tartottak, hogy az Örök Város alapítása utáni 120. évben el fog pusztulni otthonuk. Egy legenda szerint Romulus egy napon 12 sast látott, a misztikus szám Róma korára utalt, egy sas pedig tíz évet jelentett. A római naptár az alapítás évével, tehát Kr. e. 753-mal kezdődött, így a vízió Kr. e. 634-ben vált volna valóra.
A Kr. u. 4. században élt püspök, Tours-i Szent Márton 375 körül egyik írásában kifejtette, véleménye szerint a világ véget fog érni, még mielőtt a 400. év beköszöntene. Franciaország Kr. u. 397-ben elhunyt védőszentje szerint „nem kétséges, hogy az Antikrisztus már megszületett.” A középkor hajnalán hárman is megjósolták, hogy Jézus Krisztus második eljövetelére 500-ban számíthat az emberiség.
A Kr. u. 160 és 240 között élt Sextus Julius Africanus szerint a világnak a teremtés utáni 6000. évben lesz vége. Feltételezése szerint Ádám megszületése és Krisztus feltámadása között 5531 év telt el, így a második eljövetelre legkésőbb az 5. század legvégén sor fog kerülni, s ezt a kalkulációt az egyik legfontosabb harmadik századi római teológus, Hippolytus és Irenaeus, Lugdunum püspöke is megerősítette.
A következő évszázadokban több jövendölés „pontosította” a közelgő világvégét, azonban a középkoriak zöme abban egyetértett, hogy az első millennium idején biztosan eljön az apokalipszis, amit a Szent Istvánnak koronát küldő II. Szilveszter pápán kívül több teológus is megjósolt.
Már az ezt megelőző évben is zavargások törtek ki az apokaliptikus paranoiában szenvedő Európában, s sokan a vallási megújulás kezdetét is ehhez az időszakhoz kötik; sokan eladományozták vagyonukat, böjtölésbe kezdtek, szegényeket istápoltak, zarándoklatra mentek, a börtönöket pedig kiürítették. Bár az 1000. év végén semmi nem történt, a felfokozott vallásos hangulat nem hagyott alább, miután a teológusok egyszerűen áthelyezték a dátumot: 1033-ra, Jézus halálának és feltámadásának ezredik évfordulójára és második eljövetelére.
Az egyik első csillagászati világvége-jóslás 1186. szeptember 15-re tette az armageddont, mondván, mind a hét akkor ismert égitest (Nap, Hold, Merkúr, Vénusz, Mars, Jupiter és Szaturnusz) abban az időben fog 10 fokon belül együtt állni. Toledói János szerint ekkor az emberiség nagy része elpusztul, s csupán néhányan fogják túlélni a baljóslatú napot. A vallási ellentétek is nyomot hagytak a jóslatokban: az 1216-ban elhunyt III. Ince pápa a világvégét 1284-re jövendölte, az iszlám felemelkedésének igen szimbolikus 666. évfordulójára. S mikor 1347-ben kitört a kontinensen a nagy pestisjárvány, a néhány éven belül a lakosainak 40 százalékát elvesztő Európa joggal hihette, hogy hamarosan meglátja az apokalipszis négy lovasának égi vágtáját.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
