Számos különféle játékkal múlatták az időt az Újvilág őslakosai a hódítók megérkezése előtt
2021. május 10. 16:43 Múlt-kor
Bul, a játékos háború
Az olykor pulucnak, vagy booliknak is nevezett bul eredete szintén homályba vész. A játék a maják körében maradt fenn, és a vetési időszak kezdetét ünnepelték vele, de az eredeti szabályai elvesztek.
A manapság ismert metódusok, amelyekkel például Guatemalában, vagy a számítógépes változatokban játsszák, tulajdonképpen újabb kori szabályalkotások eredményei. A legismertebbnek a Robert Charles Bell által újragondolt szabályok számítanak.
A játékhoz két fő szükséges, de több résztvevővel is játszhatják, ekkor viszont két csapatra kell osztani a játékosokat, és a továbbiakban a csapat győzelméért megy a harc. A játékteret párhuzamosan lefektetett pálcikákkal egyenlő nagyságú mezőkre osztották, és a szélső sorba kerültek a játékosok bábui, a továbbiakban ez lesz a ház.
Általában öt bábuval játszották, amelyeket ágacskákból, és levélszárakból készítettek el. A kockákat kukoricaszemek helyettesítették, amelyeknek az egyik oldalát feketére színezték. Ezt az öt kukoricaszemet nevezték bulnak, a játék innen nyerte el a közismert nevét. A játékos annyit léphetett egy bábuval, amennyi sárga színt dobott velük. Kivéve, ha az összes kukoricaszem feketét mutatott, ekkor ötöt léphetett.
A háborús jellegét a bulnak a játékmenet adta. Ha egy bábuval olyan mezőre léptek, amelyen egy ellenséges bábu állt, akkor azt foglyul ejtette, és a továbbiakban együtt mozgott a fogva tartójával. Egy bábu több ellenséget is fogságba ejthetett ilyen módon, de ha az ő mezőjére lépett egy ellenfél, akkor a foglyai kiszabadultak.
Amennyiben az ellenséges bábukat a játékos visszajuttatta a saját házába, úgy azokat „megölték”, és a játékban a továbbiakban nem vettek részt. A győzelmet az szerezte meg, aki az ellenfele valamennyi bábuját megölte.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
