Sosem adatott meg a boldogság II. Erzsébet húga, Margit hercegnő számára
2021. április 29. 15:54 Balázs-Piri Krisztina
Sem hatalom, sem boldogság
Néhány évig úgy látszott, a kapcsolat működik. A művészvilág kedvelte a párt, Andy Warhol plakátot készített Margit képmásával, Picassóról pedig azt rebesgették, hogy szerelmes a hercegnőbe. A férj híres portréja sem verte ki a biztosítékot: a tiarát viselő Margitról készült fürdőkádas kép ártatlan, polgárpukkasztó gesztusnak bizonyult csupán. A párnak két tehetséges gyereke is született: Sarah és David, mindketten kitűnő képzőművészek, a férfi ismert bútortervező, aki a Christie’s aukciósházat is vezette, Sarah pedig keresett festőművész.
Nagybátyjával ellentétben Margit a rangot választotta
A szülők házassága hosszú távon mégis csődöt mondott, a grófi rangra emelt Armstrong a válás után újraházasodott, Margit nem. Amikor 1976-ban a pár különéléséről szóló hírek napvilágra kerültek – hála a néhány évvel korábban megreformált válási törvénynek – a közvéleményt nem maga a válás híre rendítette meg, hiszen ebben az időben már természetes volt, hogy a rossz házasságokat a felek felbonthatják, azonban a királyi ház népszerűsége továbbra is a boldog, összetartó, templomba járó család imázsán alapult, amelyből Erzsébet és Fülöp példás szülőkként emelkedtek ki.
... később pedig a példás családi élet helyett a fiatalabb férfiak hálószobáját
Az elvárás – amelynek Margit nem tudott megfelelni – komoly teherként nehezedett a csalódott hercegnőre, és megkezdődött ámokfutása, amely a hetvenes évektől kezdve egyre őrültebb, önkontroll nélküli kalandokba vitte. Méltatlan szerelmi kapcsolatok, alkohol, öngyilkossági kísérletek, a sztárokhoz való megalázó törleszkedés, amit az önjelöltek és a kevésbé diszkrét partnerek alaposan kicifráztak.
Margit hercegnő egyébként nagy Beatles-rajongó is volt.
David Niven színész például képes volt olyan részletekkel gazdagítani a Margittal való állítólagos szerelmi kapcsolatának lefestését, amit egyetlen úriember sem tenne meg soha, még sok-sok pénzért sem. Diszkrétebb volt a filmsztár Paul Newman, az énekes Mick Jagger, a filmszínész Peter Sellers, de ekkorra már az egymás után kirobbanó botrányok következtében a közvélemény is elfordult Margittól.
Amikor kiderült kapcsolata a tizenhét évvel fiatalabb kertészével, a tájépítész Roddy Llewellynnel, akivel képes volt karib-tengeri villájában „alig fürdőruhában” pózolni a kamerák előtt (a fotó aztán a birodalom minden szegletébe eljutott a News of the World jóvoltából), a királyság ellenzői komolyan arra jutottak, hogy az olyan „parazitáknak”, mint amilyen Margit, nincs helyük a királyság amúgy is recsegő-ropogó intézményében. 1978-ban már tíz megkérdezettből nyolcan úgy vélekedtek: Margit lejáratta a királyi családot, személye teher az intézmény számára.
Menthetetlenül
Hiába elemezték értő pszichológusok a hercegnő karakterét, nem tudtak segíteni rajta: Margit mentális problémái gyerekkorára nyúltak vissza, önbizalomhiányát és apakomplexusát nem gyógyíthatta meg az idősebb férfiak figyelme. Talán ha feleségül mehetett volna Townsendhez, ha kiszabadul a hercegnői lét szűk aranykalitkájából, ha kiteljesítheti művészi hajlamait.
Margitnak azonban nem adatott meg egyik lehetőség sem. Tolókocsiba kényszerült, beteg, magányos asszonyként élte utolsó éveit 2002-ben bekövetkezett haláláig. Egyetlen rendszeres látogatója volt, a kötelességtudó nővér, a királynő, aki minden reggel felkereste szomorú, magányos „kishúgát”.
A „hatvanas évek Diana hercegnője”, miután a fürdőkádjában leforrázta a lábát, gyakorta kerekesszékbe kényszerült. Az anyakirálynő 101. születésnapján már így jelent meg.
Margit csendes elmúlásával is tradíciót bontott: testét a szokással ellentétben elhamvasztották, és a hamvakat a családi kriptában imádott apja közelében helyezték örök nyugalomra.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
