Skorbutos volt a boszorkánynak hitt lány
2015. május 4. 14:34
Skorbutban szenvedett az az arccal lefele eltemetett, fiatalon elhunyt lány, akinek sírját tavaly szeptemberben tárták fel olasz régészek. Betegsége miatt közössége feltehetően boszorkánynak hitte és kitagadta.
A sírhelyet Észak-Olaszországban, Liguria régió tengerpartján, Albenga városában találták meg vatikáni szakemberek 2014 szeptemberében. A településen az 5-6. században mártírhalált halt Szent Calocerus tiszteletére templomot emeltek, majd a történelmi források szerint a település 1593-ban teljesen elnéptelenedett.
"A lányt arccal lefelé, a többi elhunythoz képest sokkal mélyebben temették el a templom előtt egy elkülönített részen" - árulta el Stefano Roascio ásatásvezető. A többi "deviáns", megalázó temetkezési módhoz (a holttest megcsonkítása, lefejezés, tégla helyezése a szájba) hasonlóan ez is azt szolgálta, hogy az elhunytat meggyalázzák, teteme pedig ne tudjon felemelkedni a sírból, tette hozzá.
Az alig 150 centiméter magas, az olasz média által "boszorkánylánynak" nevezett csontváz kezei medencecsontján nyugszanak, lábcsontjai egymással párhuzamosak. A csontok súlyos vérszegénységre utalnak. A további vizsgálatok megállapították, hogy a lány skorbutban szenvedett: a skorbut egy ún. hiánybetegség, amely foghullással és bőr alatti bevérzésekkel jár és súlyos C-vitamin hiány esetén jön létre. Az egyoldalú étkezés miatt főleg a tengerészek között szedett sok áldozatot a 14-16. században.
"A skorbutra a koponyán és a szemgödörnél látható csontelváltozás, a poroticus hyperostosis utal" - közölte Elena Dellù antropológus. A poroticus hyperostosis leggyakrabban a szemüreg(ek) falán, a koponyacsontokon, ritkábban a szervezet egyéb lapos csontjain jelentkezik, miáltal a csont puha, a csontszövetek pedig porózusak lesznek. A Dellù vezette kutatócsapat a nyakszirtcsonton, a szemüregnél és az ékcsont nagy szárnyain (ala major) is csontelváltozást talált.
"Ilyen csontelváltozások máshol is jelen voltak, a fogmeder mellett és a szájpadláson, néhány foga ki is hullott, valószínűleg a véredények károsodása miatt" - fejtette ki az antropológus. Ugyan a szakirodalom a csontelváltozást a vashiányos vérszegénység következményeként említi, az albengai csontvázlelet esetében több jel is arra utal, hogy a lány a skorbut áldozata lett. "Anémianál a poroticus hyperostosis legtöbbször a koponya belső felületén és a szemgödörnél figyelhető meg, a skorbutnál viszont a szájpadláson és az ékcsonton is jelentkezik" - összegezte Dellù.
Betegsége és a testén látható szimptómák, a gyakori vérzések - amely állapotot gyakori ájulások és epilepsziás rohamok kísérhették - hozzájárulhattak ahhoz, hogy a lányt egyszerűen kitagadják a közösségből, majd miután meghalt, arccal lefelé temették el, hogy "tisztátalannak" tartott lelke még véletlenül se riogassa az élőket. "Ha valaki olyan betegségben hunyt el, amelyre a korban nem találtak magyarázatot, az illetőt megalázó, ún. deviáns módon temették el" - magyarázta Kristina Killgrove, a Nyugat-floridai Egyetem biológiai antropológusa.
A radiokarbonos vizsgálatok szerint a lány valamikor a 15. század első fele és a 16. század eleje között hunyt el. Az, hogy a lány skorbutban halt meg, a szakértők szerint igen különössé teszi a felfedezést, hiszen mint köztudott, a liguriai régió híres a C-vitaminban gazdag gyümölcsök termesztéséről - Dellù ezért úgy látja, hogy az albengai lánynál a C-vitamin felszívódási zavara miatt alakult ki a skorbut.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
