Sequana nyomában: újra kutatják a Szajna forrásának ősi szentélyét
2026. június 11. 09:47 Múlt-kor
A Szajnát legtöbben Párizshoz kötjük, a folyó története azonban jóval korábban kezdődött. Burgundiában, a forrásvidéken egy olyan gall-római szentély állt, ahová egykor gyógyulásért és segítségért érkeztek a zarándokok. Most, több mint hatvan év után újra feltárások indulnak, hogy kiderüljön, mit rejt még a helyszín.
Több mint hat évtized után új régészeti kutatási program indult a burgundiai Source-Seine területén, ahol a Szajna ered. A kutatás célja Franciaország egyik legismertebb, mégis meglepően kevéssé feltárt ókori szentélyének újraértelmezése.
A 2026 és 2029 között zajló program középpontjában a gall-római gyógyító szentély áll, amelyet Sequana istennőnek szenteltek. A folyó a nevét is róla kapta. Az ókorban a forráshoz érkező zarándokok úgy hitték, Sequana kapcsolatban áll a gyógyulással és a szent víz erejével. A gyógyulásért vagy segítségért cserébe fogadalmi ajándékokat hagytak hátra.
A korábbi feltárások során több mint ezer bronz-, fa- és kőtárgy került elő: emberalakok, állatok, testrészek és belső szervek ábrázolásai. Ezek ma a dijoni régészeti múzeum gyűjteményének fontos darabjai, és a gall-római vallási élet egyik legértékesebb forrásai közé tartoznak. Mindezek ellenére a helyszínt máig kevésbé ismerjük, mint Franciaország sok más ókori vallási központját.
Az új program ezért nemcsak ásatásból áll. Archív anyagokat dolgoznak fel, geofizikai méréseket végeznek, és modern terepi módszerekkel próbálják meghatározni a szentély teljes kiterjedését. A cél annak megértése is, hogyan formálta a szent forrás és a környezet a hely fejlődését.
A helyszín különös kettősséget mutat. A látogató egyszerre érkezik meg egy régészeti lelőhelyre és egy 19. századi parkba. Miután a 19. században megerősítették az ősi szentély létezését, Haussmann báró kezdeményezésére Párizs városa megvásárolta a területet. A cél az volt, hogy a főváros folyójának eredete emlékhellyé váljon. A területet később parkosították, ösvényeket, ligeteket és mesterséges barlangot alakítottak ki, középpontjában a Szajna nimfájának szobrával. A régi szentély maradványai azonban közben fokozatosan háttérbe szorultak.
Az új feltárások első eredményei egyszerre mutatják meg a helyszín lehetőségeit és sérülékenységét. Korábban ismert falakat, lépcsőket és vízvezető elemeket ismét feltártak és digitálisan rögzítettek. Ugyanakkor több szerkezet az időjárás és az erózió miatt súlyosan károsodott. Egy közel 15 méteres szent forrásvezeték nagyrészt eltűnt, egy fontos medence pedig mára szinte felismerhetetlenné vált.
A következő évek kutatásai ezért nemcsak új felfedezésekről szólnak majd, hanem arról is, hogyan lehet megőrizni azt a helyet, ahol Franciaország egyik legismertebb folyójának története kezdődik.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
