Saját maga állt modellt a kereszten Golgota című festményéhez Munkácsy Mihály

2020. február 20. 08:34 MTI

Lieb Mihály néven látta meg a napvilágot Munkácson, egy elmagyarosodott bajor tisztviselőcsaládban. Apját 1846-ban helyezték Miskolcra, ahol az öt gyermek néhány gondtalan évet töltött, de 1852-ben teljes árvaságra jutottak.

Mihály Békéscsabára került anyai nagybátyjához, aki az általa gyenge képességűnek tartott fiút az elemi iskola után asztalos inasnak adta. A műhelyben dolgoztatták, éheztették, ütötték-verték, ő pedig sorsába belenyugodva gyalult hat hosszú évig.

A segédlevél megszerzése után Aradra ment, itt születtek első rajzai. Egy súlyos betegség miatt visszakerült nagybátyjához, s a lábadozása során ismerkedett meg Szamossy Elek vándor portréfestővel, akitől első leckéit kapta a képzőművészetből. Hamarosan felhagyott szakmájával és beállt Szamossy mellé segédnek.

Az asztalosból lett piktor 1863-ban került a fővárosba, nevét is ekkor magyarosította Munkácsyra. 1865-ben a bécsi akadémia előkészítő osztályát látogatta, de pártfogója halála után kizárták az intézményből; a kiegyezés után, 1867-ben állami ösztöndíjjal tanult Münchenben, majd Párizsban.

Első nagysikerű képének témáját korábbi mestersége világából vette, így született 1868-ban az Ásító inas, s ekkorra alakult ki sajátos stílusa. Sokalakos, drámai hatású életképi kompozícióinak jellegzetes példája az 1869-ben készült Siralomház.

Az egzotikus, magyar témájú festmény aranyérmet kapott a párizsi Szalon 1870-es kiállításán, és annyira meghódította a közönséget, hogy „Monsieur Münkakszit” egy ideig csak „Monsieur Siralomháznak” hívták.

Elismertségét tovább erősítette az 1871-ben, a porosz-francia háború hatása alatt született Tépéscsinálók című alkotása. A sikereket kihasználva Munkácsy letelepedett Párizsban, ahol 1896-ig élt és dolgozott.

Az immár hírneves festő plebejus témákat is festett, de amikor 1873-ban feleségül vette De Marches báró özvegyét, a francia arisztokrácia és vagyonos polgárság kedvenc festője lett. Képeiért mesés honoráriumokat kapott, az ünnepelt és vagyonos egykori inasfiú csodás palotát vett, szalonjában minden héten összegyűlt a párizsi művészeti élet színe-java.

Tájképstílusa az 1880-as években teljesedett ki: a Sötét utca, a Rőzsehordó nő, a Poros út, a Séta az erdőben, a Tájkép folyóval barbizoni hatású, plein air-képei festészetének egyik csúcsát jelentik. Igen jelentősek ekkor festett arcképei is.

Az 1880-as években született talán legismertebb, monumentális alkotása, a Krisztus-trilógia első két része: a Krisztus Pilátus előtt (1881) és a Golgota (1884). (A harmadik rész, az Ecce homo 1895-ben, a művész hattyúdalaként készült el.)

A fogadtatásra jellemző, hogy az első darabot először egy kastélyban állították ki, amely előtt hosszú sorok kígyóztak, és több mint háromszázezren nézték meg.

E képeken a művész a romantika nagy ívű témaválasztását a realizmus kifejezésmódjával párosította. A Golgota megfeszített Krisztusához nem akadt modell, ezért a festő magát köttette a keresztre és az így készült fényképek alapján dolgozott.

A két óriásfestmény az alkotóval együtt Amerikába is áthajózott, ahol Munkácsy Kossuthéhoz fogható fogadtatásban részesült, a Golgota előtt állítólag letérdepeltek és imádkoztak az emberek. A képek egy amerikai üzletember tulajdonába kerültek, csak az Ecce homo volt látható 1924-től Debrecenben.

A trilógiát 1995-ben, Debrecenben lehetett először együtt megcsodálni, ezután több magyar városban állították ki, Budapesten több mint kétszázezren tekintették meg a Magyar Nemzeti Galériában, a képek 2012 végén tértek vissza az az alföldi városba, a Déri Múzeum Munkácsy termébe.

A Golgotát végül tulajdonosától, Pákh Imre Amerikában élő műgyűjtőtől 2019 januárjában vásárolta meg a magyar állam, a Krisztus Pilátus előttöt pedig a kanadai Hamilton Galériától vette meg 2015-ben.

Munkácsyt az 1880-as évektől egyre inkább kínozta a századfordulón oly gyakori betegség, a szifilisz, emiatt időről-időre pihenőt kellett tartania.

1891-93-ban megfestette a monumentális Honfoglalást, amellyel óriási botrányt okozott: idehaza azért, mert a a honfoglaló magyar vezéreket korának jeles politikusairól mintázta meg (Árpád például Tisza István arcvonásait viselte), a szláv államok részéről pedig azért érték dühödt támadások, mert a képen Árpád előtt szlávok hajlanak meg.

A Honfoglalás, Magyarország második legnagyobb festménye az Országház Munkácsy-termének falát díszíti.

Az 1896-os Millennium alkalmával Budapesten bemutatta az Ecce homót, de az ünnepségek után összeroppant, elhatalmasodott rajta a betegségéből fakadó elmebaj.

Élete utolsó éveit külföldi szanatóriumokban töltötte, párizsi palotáját elárverezték, műveit bírálni kezdték, de ebből már nem sok jutott el a tudatáig. Alig 57 évesen, 1900. május 1-jén halt meg a Bonn melletti Endenich elmegyógyintézetében, örök nyugalomra 1900. május 9-én helyezték Budapesten, a Kerepesi úti temetőben.

Munkácsy a magyar nemzeti művészet korszakos jelentőségű mestere, máig a legismertebb magyar festők egyike. Ritkán árverésre kerülő képeit csillagászati áron ütik le, Poros út I. című képéért 2003-ban 220 millió forintot adtak.