Saját korában több összeesküvés-elmélet is keringett Napóleon haláláról
2024. május 5. 15:05 Múlt-kor
Az „arzén-vita”
A svéd orvos, Sten Forshufvud bizonyította Napóleon naplóbejegyzései alapján, hogy a halálos beteg az arzénmérgezés 31 lehetséges tünete közül 28-at produkált, ezért egy skót egyetemet kért fel, hogy végezzenek el egy arzénmérgezés nyomait kereső vizsgálatot.
A neutronaktivációs analízist Napóleontól vett szőrszálmintákon végezték el, és a kutatás igazolta a svéd tudós feltevését: egyértelműen kimutatható volt az arzén jelenléte.
További szakavatottak – és sok lelkes amatőr – kezdték keresni a Longwood-háztartás arzén tárolásra és felhasználásra utaló nyomait. A naplófeljegyzésekben leírt tünetek és a mintákból kinyert arzénfelszívódásra vonatkozó adatok összecsengtek: valószínűleg csak bizonyos időközönként kapott mérget a fogságban tartott Napóleon.
A britek mellett egy újabb lehetséges gyanúsítottként merült fel a császár korábbi hűséges társának, Charles Tristannak, Montholon márkijának a neve. Feleségét Napóleon elcsábította, továbbá mindenáron szabadulni akart a szigetről, ráadásul Napóleon végakaratának egyik kedvezményezettjeként akár anyagi haszonra is számíthatott.
Szent Ilona szigetéről már nem volt visszaút
A restaurált Bourbon-dinasztiának legalább olyan erős érdeke fűződött Napóleon halálához, mint a briteknek. A teória szerint a Bourbonok azzal zsarolták a márkit, hogy nyilvánosságra hozzák sikkasztási ügyeit, ha nem segíti őket közvetetten a veszély elhárításában, azaz Bonaparte likvidálásában.
Nem mindenkit győzött meg a tudatos mérgezés elmélete: önmagában az arzén jelenléte nem bizonyítja a gyilkosságot. Az 1980-as évektől elterjedt az a nézet is, hogy a korabeli háztartásban elegendő mennyiségű méreganyag került a dicstelen halálú uralkodó szervezetébe.
Egy 19. századi háztartás nem nélkülözte az arzént: a kozmetikumok, a pecsétviasz, rovarirtó szerek, főzőedények és patkányméreg egyaránt tartalmazták a gyilkos szert. Amikor a Newcastle-i Egyetem kémikusa egy longwoodi tapétadarab hulladékával kísérletezett, felfedezte, hogy a penész által gerjesztett mérgező gázok is vezethettek Napóleon halálához.
Napóleon gyermekétől és első feleségétől, valamint jelenkori emberektől vett hajminták alapján a 19. század első felében élt emberek szervezete százszoros mennyiségű arzént tartalmazott a ma élő emberekhez képest.
Ezzel a „gyilkossághívőknek” nem maradt semmilyen bizonyítékuk, mert a Napóleon testében kimutatható arzén forrására – hiába tudományos kutatások tömkelege – nincsen minden kétséget kizáró magyarázat.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
