Rituális okokból rongálhatták meg Hatsepszut emlékeit
2026. március 25. 07:25
Alapjaiban írja át az ókori Egyiptom egyik legsikeresebb női uralkodójáról, Hatsepszut fáraónőről és az utána következő emlékezeteltörlésről alkotott történelmi képet egy új régészeti tanulmány. Az Antiquity című tudományos folyóiratban megjelent kutatás bizonyítja, hogy a fáraónő szobrainak és domborműveinek pusztulása nem a bosszúálló mostohafiú, III. Thotmesz személyes vendettájának eredménye, hanem javarészt későbbi újrahasznosítási folyamatok és rituális gyakorlatok következménye volt.
Amikor a régészek az 1920-as években feltárták Hatsepszut fáraónő luxori halotti templomát, több ezer darabjaira tört szoborral és megrongált domborművel találták szembe magukat. A 19. és 20. századi egyiptológia ezt sokáig egy klasszikus "gonosz mostoha" narratívaként értelmezte: eszerint a fáraónő halála után a trónt visszaszerző mostohafiú, III. Thotmesz gyűlöletből és sértettségből rendelte el az emlékek szisztematikus megsemmisítését. Jun Yi Wong, a Torontói Egyetem egyiptológus doktorandusza több évtizedes ásatási feljegyzések, publikálatlan fotók és a tafonómia (a leletek lerakódásának és utóéletének tudománya) módszereinek segítségével vizsgálta felül ezt az évszázados elméletet.
A kutató megállapította, hogy III. Thotmesz rongálásai sokkal korlátozottabbak és racionálisabbak voltak, mint azt korábban feltételezték. A szobrok szándékos csonkítása (amely jellemzően a nyak, a derék és a térd vonalára korlátozódott) nem dühödt pusztítás, hanem egy jól ismert ókori egyiptomi rituális "deaktiválás" volt, amelynek célja a képmások spirituális erejének semlegesítése volt, mielőtt eltávolították volna őket a templomból.
Wong kutatása rávilágított: a szobrok arcát Thotmesz idején legtöbbször épségben hagyták. Az arcok és testek drasztikus roncsolódása csak jóval később következett be, amikor a szobortöredékeket egyszerű kőbányaként, nyersanyagként hasznosították újra későbbi építkezéseknél.
Férfi szerepben a stabilitásért
Hatsepszut (Kr. e. 15. század) az ókori Egyiptom történetének egyik legkivételesebb politikai manőverét hajtotta végre. Férje és féltestvére, II. Thotmesz halála után régensként vette át a hatalmat a gyermek III. Thotmesz (egy alacsonyabb rangú feleség fia) helyett, majd néhány évvel később fáraóvá, a "Két Föld Urává" koronáztatta magát. Hatalmának legitimálása érdekében vizuális propagandájában férfiként (álszakállal, férfias izomzattal és ágyékkötőben) ábrázoltatta magát, isteni származásra hivatkozva.
Közel két évtizedes békés uralkodása alatt Egyiptom gazdaságilag és kulturálisan is virágzott. Felújította a rég elfeledett kereskedelmi útvonalakat (köztük a legendás, aranyat, elefántcsontot és mirhát hozó punti expedíciót), és grandiózus építészeti projekteket hajtott végre (például a karnaki obeliszkek felállítását), megteremtve az Újbirodalom 18. dinasztiájának stabil gazdasági alapjait.
A mostani tanulmány árnyalja a Hatsepszut-emlékek eltörléséről szóló vitát is. Míg egyes kutatók szerint III. Thotmesz utólagos beavatkozásai kifejezetten a sikeres női uralkodó emlékének eltörlésére és a tisztán patriarchális öröklési rend visszaállítására irányultak, Wong eredményei szerint a kép ennél összetettebb. A fáraónő domborművein esett rongálások egy jelentős részét valójában nem Thotmesz, hanem több mint egy évszázaddal később, Ehnaton fáraó radikális, a hagyományos isteneket üldöző monoteista forradalma idején, majd az azt követő restauráció során követték el a korabeli kézművesek, akiket tévesen azonosítottak a mostohafiú embereivel. A felfedezés arra figyelmeztet, hogy a modern történettudománynak óvakodnia kell attól, hogy utólagos személyes konfliktusokat és modern politikai narratívákat vetítsen bele az ókori rituális és bürokratikus folyamatokba.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
