Múlt-kor.hu

Múlt-kor bolt: Itt vásárolhatsz termékeinkből 》
Részeg legénység, kalóztámadás vagy biztosítási csalás: a Mary Celeste máig megoldatlan rejtélye

Részeg legénység, kalóztámadás vagy biztosítási csalás: a Mary Celeste máig megoldatlan rejtélye

2021. november 5. 14:40 Múlt-kor

<

Mi történhetett valójában?

A Mary Celeste-et eredetileg Amazon néven építették a kanadai Új-Skóciában 1860-ban. Az eleinte csupán 198 regisztertonna vízkiszorítású, kétárbocos félbrigget már az első útján balsors kísérte: kapitánya a berakodás után súlyosan megbetegedett, és vissza kellett térniük a kikötőbe. Az Amazon ezt követően is balszerencsés maradt: a maine-i Eastportnál egy szorosban halászhálókba futott, míg a La Manche csatornában összeütközött egy briggel, amely elsüllyedt, 1866-ban pedig hajótörést szenvedett a kanadai Cape Breton Islandnél.

Az Amazon roncsába 1867-ben egy helyi üzletember lehelt újra életet, majd – miután amerikai befektetők szerezték meg a tulajdonjogot – a korabeli babonákból fakadóan kötelező jelleggel új névet – Mary Celeste – kapott. Arról nincs információnk, miért így nevezték el, ám érdekes egybeesés, hogy így hívták Galileo Galilei házasságon kívül született lányát is.

Miután megvásárolta egy újabb amerikai cég, mintegy 10 ezer dollárt költöttek a modernizálására, amely során kétfedélzetessé alakították a 31 méter hosszúságú és immár 282 regisztertonna vízkiszorítású teherhajót. A kapitánya Benjamin Spooner Briggs lett, aki az egyik befektető is volt.

1872 őszén a New York-i kikötőben villámgyorsan sikerült fuvart szerezniük: 1700 hordó (megközelítőleg 200 ezer liter) tiszta szeszt kellett elvinniük Genovába, ahonnan a tervek szerint hasonló mennyiségű itáliai bort és olívaolajat szállítottak volna vissza a Nagy Almába. November 5-én hajóztak ki a kikötőből, azonban a bizonytalan időjárás miatt még több mint két napig Staten Island mellett horgonyoztak, s csak utána indultak Európa felé.

A szigorúan antialkoholista és mélyen vallásos, 37 éves Briggs kapitány – aki egyébként egy szabadkőműves páholy tagja is volt – rendkívül tapasztalt, ám mégis fiatal matrózokból válogatta össze a legénység tagjait, akik bár a Fríz-szigetekről származó németek voltak, jól beszéltek angolul. A hajószakács és az első-, valamint másodtiszt sem először szállt vízre. A kapitányt elkísérte a felesége, Sarah és kétéves kislányuk, Sophia Matilda is, ami egyáltalán nem volt szokatlan, bár néhány idősebb „tengeri medve” ezt is baljós előjelnek tekinthette.

Kalózok vagy robbanásveszély?

Habár az elmúlt közel másfél évszázad során számos forgatókönyvet vázoltak fel a kutatók és a lelkes amatőrök, a mai napig nem tudjuk, hová tűntek a Mary Celeste utasai. A Dei Gratia legénységének egy része 1872. december 13-án elnavigálta a kísértethajót Gibraltár kikötőjébe. A rakomány megmentéséért járó – a szokásjog szerint az összérték 20-25 százalékát képező – pénzjutalom azonban elmaradt. Ehelyett hosszadalmas vizsgálat és bírósági procedúra kezdődött, amelyben még az a gyanú is felmerült, hogy a Mary Celeste matrózait és utasait a Dei Gratia legénysége tette el láb alól.

A helyi főügyész már 1873-ban kinyilvánította, hogy valószínűleg a legénység – megcsapolva a szeszes hordókat – részegre itta magát (egyébként a denaturált szesz emberi fogyasztásra alkalmatlan és mérgező anyagokat tartalmaz), és kiirtotta a családot. A vizsgálatok során felmutatott, állítólagos vérfoltokról utólag kiderült, hogy a főügyész és a nyomszakértők nagyot tévedtek, sőt, a kardcsapásoknak hitt bemetszések a tenger hajótestre gyakorolt hatása miatt keletkezhettek.

Egyesek szerint kalózok mészárolták le a Mary Celeste tíz utasát, esetleg eladták őket rabszolgának. Bár az óceán ezen része már évtizedek óta pacifikált volt, természetesen előfordulhatott egy-egy támadás, ám szinte kizárt, hogy ez mindenféle dulakodásra utaló nyom nélkül lezajlott volna, továbbá értéktárgyak is maradtak a fedélzeten. 

Az egyik legvalószínűbb szcenárió szerint az alkoholpárolgás miatti robbanásveszélyt mérlegelve döntött úgy a kapitány, hogy a hajó utasait mentőcsónakba ülteti, és elhagyták a hajót, később pedig vízbe fúlhattak. Mindez valós veszély volt, ugyanis ha a raktér szellőzetlen levegőjében az alkoholtartalom elérte a 4-5 százalékos telítettséget, gyakorlatilag bármikor bekövetkezhetett a tragédia.

Az is elképzelhető, hogy valóban lezajlott egy robbanás, ám az alkohollal telített levegő miatt minden nyom eltűnt. Tudjuk, hogy az ágyak mind bevetetlenek voltak, azt sugallva, hogy az utasoknak az éjszaka közepén kellett sietősen, ám minden bizonnyal nem pánikba esve távozniuk. (Ennek az állításnak azonban ellentmond, hogy az utolsó írott bejegyzés reggel nyolc órára volt dátumozva.) Akkoriban jellemző gyakorlat volt veszély esetén ideiglenesen a mentőcsónakba költözni, ám ez általában bekerült a hajónaplóba.

Volt, aki szerint a gyilkos szélcsend lehetett mindennek az oka, és mivel a kapitány tartott attól, hogy az áramlat egy zátonynak sodorhatja a hajót, kiadta a parancsot a menekülésre. Ám ez a teória is megcáfolható, hiszen ez esetben a vitorlák nem felggöngyölt, hanem kifeszített állapotban maradtak volna. Nem teljesen ördögtől való gondolat az sem, hogy egy igen rosszul kivitelezett biztosítási csalás áldozatává vált a gyönyörű hajó. A spekuláció szerint a Mary Celeste utasai egyszerűen átszálltak és Gibraltár felé közeledve elbújtak a Dei Gratia rakterében (esetleg a kilenc kiürített szeszes hordóban), a megérdemelt jutalmat pedig felosztották volna egymás között.

Az egyik, ha nem a leghíresebb kísértethajó különös esetével kapcsolatban számos egyéb fantáziadús történet látott még napvilágot. Sokan ufókat emlegettek, mások tengeri szörnyeket, kígyókat (olykor csupán egy bálnát) sejtettek a rejtély mögött, és volt, aki szerint az utasok azért tűntek el, mert a teherhajó áthaladt az elsüllyedt Atlantisz felett.

Az igazi legendává váló Mary Celeste-re – amelyről később számos regény, tanulmány és újságcikk született, és egy film is készült, Lugosi Béla főszereplésével – később alig lehetett legénységet toborozni, hiszen minden tengerész úgy gondolta, hogy a hajó el van átkozva. Mindezt nagyban alátámasztotta, hogy az ezt követően állandóan veszteséget termelő hajónak egy újabb kapitánya is elhunyt. A Mary Celeste-et 1885-ben egy tényleges biztosítási csalás során szándékosan zátonyra futtatták Haitinél. Az 1872-es rejtélyes út utasait sohasem látták többé.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

Részeg legénység, kalóztámadás vagy biztosítási csalás: a Mary Celeste máig megoldatlan rejtélye

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2024. tavasz: Tróntól a Szentszékig

Ízelítő a Magazinból

További friss hírek

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr

 

Váltás az asztali verzióra