Protestánsok tiltakozása kísérte a történelmet 10 nappal lerövidítő Gergely-naptár bevezetését
2021. október 4. 14:30 MTI
1582. október 4. után a hónap 15. napja következett, a közbeeső napok abban az évben kimaradtak – ez volt az ára annak, hogy összhangba hozzák az addig használt Julián-naptárt a csillagászati megfigyelésekkel. A régóta esedékes reformot XIII. Gergely pápa rendelte el, de a Gergely-naptár használata csak évszázadok alatt vált világszerte elfogadottá.
XIII. Gergely 1572-ben lépett Szent Péter trónjára, és ő vállalta magára a naptárreform végrehajtását. A Julius Caesar által Kr. e. 46-ban bevezetett Julián-naptárnak ugyanis 11 perces eltérése volt a csillagászati évtől, ami akkor elhanyagolhatónak tűnt. A percek azonban minden 128. évben nappá szaporodtak, és a Nap járásától lemaradt kalendáriummal egyre nehezebbé vált a húsvét kiszámítása.
Azt még a 325-ös niceai zsinaton mondták ki, hogy a húsvétot a tavaszi napéjegyenlőséget követő holdtölte utáni első vasárnap kell ünnepelni, a napéjegyenlőség napjának pedig március 21. napját jelölték meg. A húsvéti holdtölték idejét ezután ciklikus módszerrel számították ki, ám ez a hold valós fázisaihoz képest 300 évenként egy napot késett.
Ehhez járult hozzá, hogy a 325-ben még március 21-i napéjegyenlőség a Julián-naptár hibája miatt a XVI. század végén már március 11-re esett, így szinte áttekinthetetlen zavar uralkodott a húsvét kiszámításában.
XIII. Gergely pápa 1576-ban hívott össze bizottságot a naptárreform előkészítésére; a Luigi Giglio, humanista nevén Aloysius Lillius csillagász által kidolgozott tervezetet a következő évben terjesztették az egyházfő elé.
A reform során az évből elvettek tíz napot, és szökőév (a szokásosnál egy nappal hosszabb) lett minden néggyel osztható év is, kivéve a százzal oszthatókat, viszont szökőévek maradtak a 400-zal osztható évek (így például a 2000-es év). A naptár hibája most már csak 3000 évenként egy nap, így legközelebb 4782-ben lesz szükség egy nap kihagyására.
XIII. Gergely pápa 1582. február 24-én tette közzé a naptárreformról szóló Inter gravissimas kezdetű bulláját. A keltezésben még 1581 szerepelt, mert ugyanekkor került át az év kezdete márciusról januárra, így az 1582-es év nemcsak tíz nappal, de két hónappal is rövidebb lett.
A bullát először csak a katolikus országokban vezették be, a rendelkezést a közvélemény értetlenkedése övezte, Lengyelország pravoszlávok lakta területein a tiltakozás felkelésbe torkollott. Az átállás a Habsburg Birodalomban országaiban közel sem akadálymentesen zajlott le.
Magyarországon az 1588-as diéta iktatta törvénybe a Gergely-naptár használatát, amelyet a protestánsok elutasítottak: a legtovább a máramarosi református egyházkerület ellenkezett, ahol 1623-ig a Julián-naptár maradt érvényben.
A német fejedelemségek a XVII. század közepéig párhuzamosan használták a régi és az új rendszert. A „pápista ármányt” gyanító Nagy-Britannia (amerikai gyarmataival együtt) csak 1752-ben tért át az új időszámításra, míg a világra nyitó Japánban 1873-ban léptette életbe Mucuhito császár. Oroszország 1918. január 31-én vezette be a Gergely-naptárt (így került a nagy októberi szocialista forradalom évfordulója november 7-re), Európában utolsóként Görögország csatlakozott az új rendszerhez 1923-ban.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
