Poszttraumás stresszben szenvedtek az asszír harcosok

2015. január 28. 18:03

Az Anglia Ruskin University kutatócsapata mezopotámiai szövegeket elemezve arra a megállapításra jutott, hogy már az ókori asszírok is szenvedtek poszttraumás stressz szindrómában: a korábban lefordított agyagtáblákon olvasható beszámolók szerint az asszír katonákat olyan szellemek gyötörték, akikkel "a csatákban néztek farkasszemet".

A modern diagnózis szerint ez a PTSD-re utal. Az elsősorban háborúkat megjárt katonáknál diagnosztizált betegség kapcsán a szakirodalom három nagy tünetcsoportot említ. Ezek egyike az állandósult szorongás és félelemérzés, ami akár a napi tevékenységet is akadályozhatja. A másik jellemző tünet, hogy a beteg újra meg újra akaratlanul is végigéli a történteket, mintegy filmszerűen leperegnek előtte az átélt események - pont, ahogyan az asszír "veteránok" esetében. Mindemellett jellemző, hogy a beteg elvonul a külvilágtól, bezárkózik, depressziós vagy alkoholista lesz, sőt legrosszabb esetben öngyilkosságba menekül. A PTSD-t a harctéri élmények mellett természeti katasztrófák, súlyos közúti balesetek, rablótámadások és szexuális bántalmazások is kiválthatják.

"A csaták utáni tünetek egyértelműen láthatók, ezeket összefoglaló nevén poszttraumás stressz szindrómának nevezhetjük" - állítja Jamie Hacker Hughes klinikai pszichológus, aki Walid Abdul-Hamiddal, a Queen Mary College kutatójával együtt kutatta az i.e. 1300-i.e. 609 közötti időszakból fennmaradt mezopotámiai források orvostörténeti vonatkozásait. "A betegek hangokat hallottak és szellemek beszéltek hozzájuk, azok a lelkek, akiket a csatában öltek meg. Ez pontosan az az élmény, mint amit a mai, közelharcot vívó katonák élnek meg. Amióta világ a világ, és az emberek háborúznak egymással, mindig is létezett poszttraumás stressz szindróma. Ez nem valami 21. századi jelenség" - tette hozzá.

A poszttraumás stressz szindrómára utaló első írásos emléket Hérodotoszhoz szokás kötni. A görög történetíró Hisztoriai (Történelem) című kilenckötetes művében az i.e. 490. szeptember 12-én megvívott marathóni csata kapcsán leírja, hogy az Epizelus nevű athéni katona a csata után elveszítette látását, holott testét sem ütés, sem nyílvessző nem érte. Szintén Hérodotosznál olvashatjuk, hogy Leonidasz spártai király tíz évvel később, a thermopülai csatára készülődve elbocsátotta azokat a harcosokat, akiket az előző ütközetek pszichológiailag nagyon megviselt.

Samuel Pepys angol politikus az 1666-es nagy londoni tűzvész után írt először naplójában a túlélőknél jelentkező PTSD tüneteihez hasonló szimptómákról. Egy 1991-ben megjelent tanulmány szerint feltehetően svájci katonaorvosok voltak az elsők, akik 1678-ban a poszttraumatikus stresszel járó tüneteket - melankólia, szüntelen gondolkodás, alvászavar vagy álmatlanság, gyengeség, étvágytalanság, szorongás, erős szívdobogás, kábultság, és láz - azonosították és nevén nevezték ("nosztalgia"), de ugyanebben az időben a német orvosok is hasonló szimptómákat figyeltek meg a frontot megjárt veteránoknál.

Gibraltár 1727-es spanyol ostromakor egy naplót vezető katona több olyan esetet említ, amikor a várvédők öngyilkosságot követtek el vagy megsebesítették magukat, illetve amikor az extrém fizikai fáradtság következtében a legalapvetőbb parancsokat sem tudták végrehajtani. Később, a 19. század közepe felé több beszámoló is született a vasúti balesetet elszenvedő egyénekről, akik különböző poszttraumás tüneteket produkáltak. Charles Dickens angol író 1865. június 9-én a kenti Staplehurstnál szintén vonatszerencsétlenség áldozata lett, ami után egy levelében így ír állapotáról: "Csak két-három órát tudok dolgozni... közben végig azokat a borzalmakat látom maga előtt, mintha akkor is a halottak vagy haldoklók között lennék a vonaton".

Az első világháború addig példátlan kegyetlensége természetesen sok mentálisan sérült katonát hagyott maga után. A shell shock, más néven tüzérségi sokk elnevezést az első világháborúban használták a harc során keletkezett stressz okozta tünetekre, mint a fáradtság, lassú reakcióidő, határozatlanság. A PTSD azonban csak a vietnami háborút követően kapott nagyobb figyelmet: a Research Triangle Institute kutatása szerint összesen 830 ezer veterán szenved, illetve szenvedett teljes vagy részleges szindrómában.

Az amerikai védelmi minisztérium friss felmérése szerint az amerikai katonák mintegy húsz százaléka akut stresszkárosodást szenved el, tíz százalékuknál pedig stresszbetegség alakul ki. Az európai egységeknél - így a Magyar Honvédségnél - valamivel kisebb ez az arány, de hogy pontosan hány magyar katona szenved poszttraumatikus stresszben, arról nincsenek megbízható információink.