Porrá zúzott fűzfakéreg formájában használták őseink az aszpirin hatóanyagát
2022. március 6. 08:25 Múlt-kor
Az Apollo-programban résztvevő asztronauták orvosi csomagjának elengedhetetlen részét képezte, Dél-Amerikában pedig hiperinfláció idején még fizetőeszközként is használták az aszpirint. Amikor 1899. március 6-án a berlini Császári Szabadalmi Hivatal zöld utat adott az acetil-szalicilsavnak, kevesen gondolták, hogy a készítmény néhány évtizeden belül a világ leggyakrabban használt gyógyszervegyületévé válik.
Az aszpirin egyik fő összetevőjét, a későbbi századokban szalicilsavként azonosított, fűzfa kérgében található anyagot már az ókori egyiptomiak és görögök is használták fájdalomcsillapításra, és az észak-amerikai indiánok is ismerték üdvös hatásait.
A porrá zúzott fűzfakéreg a népi gyógyászat egyik alapvető kellékévé vált.
A 19. század folyamán a kutatók rájöttek, hogy a szalicilsav acetilezett származéka hatékony lehet gyógyászati szempontból, ám sokáig nem tudták megfelelően tiszta formában előállítani.
1897. augusztus 10-én azonban a Bayer gyógyszercég kutatója, Felix Hoffmann kifejlesztette az acetil-szalicilsav szinte teljesen tiszta változatát.
Az aszpirin áldásos hatásait kiemelő 1923-as reklám
A felfedezésben az anekdota szerint szerepet játszott, hogy a korábban elérhető szalicilsav-származékok komoly gyomorbántalmakat okoztak Hoffmann reumában szenvedő apjának.
Érdekesség, hogy a gyógyszerész a diacetil-morfin, vagyis a heroin stabil és tiszta változatának megalkotásában is kulcsszerepet játszott.
Az acetil-szalicilsavról már az első kísérletekből kiderült, hogy hatékonyan csökkenti a gyulladást és a lázat, valamint csillapítja a fájdalmat.
Az acetil kezdőbetűje, a szalicilsav régi neve (spir), valamint az in toldalék összeillesztése révén aszpirin néven forgalomba kerülő készítményt kezdetben por formájában üvegekben árulták, és csak 1915-től vált elérhetővé tabletta formában.
Bár Hoffmann halála után, 1949-ben egykori főnöke, Arthur Eichengrün bejelentette, hogy valójában őt illeti az érdem az aszpirin felfedezéséért, állítását nem tudta hitelt érdemlően bizonyítani.