Példaként szolgált gyermekei számára Zrínyi Ilona egész életén át tartó küzdelme
2021. március 13. 13:42 K. Markaly Aranka
Búcsú nélkül
Az özvegy gyermekeivel márciusban érkezett Bécsbe, éppen a kis Ferenc születésnapján. Miután Bécs kapui előtt több órát is várakoztak, Kollonics Lipót bíbornok fogadta őket, akit a király bízott meg a gyámsággal, és a család ügyeinek rendezésével.
A bíboros az árvákat anyjuktól elszakította azzal az indokkal, hogy be szeretné mutatni őket a királynak. Azonban útközben a hintó megállt az Orsolya-rendi apácák zárdájánál, ahol a bíboros erőszakkal elválasztotta a két testvért, és Juliankát az apácák gondjára bízta.
Majd a kis grófot a jószágigazgatójához vitette, ahol három napot töltött. Három nap elteltével a bíboros kocsit küldött érte, hogy anyjától és testvérétől elbúcsúzhasson. Rákóczi visszaemlékezései szerint igazán keserves és nehéz volt a búcsúzás: „bárcsak Uram elibéd vittem volna könnyeimet, melyek anyám utolsó ölelésekor szemeimből ömlöttek. Utolsót mondok, mert többet nem engedték, hogy lássam őt… mert igen nagy volt köztem és néném közt a gyengéd érzelem, amely mindkettőnk részéről anyánkban egyesült, ő pedig viszonozta azt.”
Ez az alkalom volt az, amikor II. Rákóczi Ferenc és édesanyja, Zrínyi Ilona utoljára találkozott egymással. A kis grófot Csehországba vitték tanulni, Zrínyi Ilona egészen 1692-ig Bécsben tartózkodott. Akkor férje egy tábornokért és egy tisztért cserébe kiváltotta fogságából, így elhagyta Bécset, majd Magyarországot, és férjével együtt Nikomédiába (ma: İzmit, Törökország) költözött. Soha többé nem látta hazáját, fiát és leányát.
Zrínyi Ilona megpróbáltatásokkal, küzdelemmel teli élete tragikus sorsú: gondoskodó anyaként elsősorban gyermekei érdekeit tartotta szem előtt. Szoros kapcsolat, szeretet fűzte gyermekeihez, akik csodálták édesanyjukat.
Fia, Rákóczi Ferenc visszaemlékezéseiben ugyan szemrehányást tett anyjának Thököly akaratával szembeni engedelmességéért – habár ő maga is beismeri, hogy olykor anyja nem is tehetett volna másként –, mégis elismeri, hogy a hadjáratokban való hányattatása hasznára vált, hisz nemcsak lelke, teste is megerősödött ennek köszönhetően.
A családért és a birtokaiért való kitartó harca példaértékű volt gyerekei számára is, akikből anyjuktól való elszakításuk után sem sikerül kiirtani a hazájuk, népük iránti szeretet. Talán édesanyja példája, és neveltetésének általa adott alapjai is hozzájárultak ahhoz, hogy a „kis Ferkó”, a későbbi nagy fejedelem, II. Rákóczi Ferenc hazája küzdelmének élére állt, amikor – az 1703-as breznai kiáltvány szavaival – „ismét felszakadtak a nemes magyar nemzet régi sebei.”
Támogasd a 
szerkesztőségét!
