Példaként szolgált gyermekei számára Zrínyi Ilona egész életén át tartó küzdelme
2021. március 13. 13:42 K. Markaly Aranka
Az ostromlott özvegy
Thököly Imre és Zrínyi Ilona 1677 januárjában több alkalommal is találkozhatott különböző vacsorákon. Az udvarlás a továbbiakban is folytatódott, 1680-ban Makovicán találkoztak. 1681 végén már körvonalazódik a házassági szándék Thököly Imre részéről, azonban a kor szokása szerint a főúri házasságokhoz az uralkodói engedély szükségeltetett, amely nélkül Zrínyi Ilona sem volt hajlandó férjhez menni új kérőjéhez.
1682. június 15-én házasodtak össze. A kapcsolatot Báthory Zsófia igencsak rossz szemmel nézte, azonban még a házasságkötés előtt meghalt, végrendeletében is jelezve azonban Ilona iránti ellenszenvét, unokáit I. Lipót király gyámságára bízta, vagyonát is rájuk hagyta. Ettől kezdve a család állandóan Munkácson lakott.
Az özvegy és a 14 évvel fiatalabb Thököly Imre házassága megváltoztatta a család életét, sorsuk további alakulását. A nagy korkülönbség miatt már a kortársak is hozományvadászként tekintettek Thökölyre. Napjaink történészei ugyancsak úgy vélik, hogy megfontolt, politikai, materiális, gyakorlati szempontok és szándékok motiválták a kötendő házasságot, nem pedig az egymás iránti érzelmek.
A kettejük közötti levelezések és II. Rákóczi Ferenc visszaemlékezése viszont érzelmi szálakra is utal. A fejedelem írja kapcsolatukról: „Nagy lelkekben is erőt vesz a szerelem hatalma.” Azonban Zrínyi Ilona férjétől nemcsak szerelmet várt, hanem politikai elhatározásokat, sikereket is. Mindenekelőtt fiának, II. Rákóczi Ferencnek szerette volna visszaszerezni az erdélyi fejedelmi trónt. Azonban 1683-ban Thököly elindult a törökök oldalán a bécsi hadjáratba, ahová magával vitte az alig hétéves Rákóczi Ferencet is.
Rákóczi felnőttkori visszaemlékezéseiből tudjuk, hogy Thökölyt emiatt szívtelennek tartotta, úgy vélte, azért hurcolta magával minden csatába, hogy a korához nem illő fájdalmak elpusztítsák, és ez által megszerezhesse családja vagyonát. Ezzel együtt anyjának is szemrehányást tett, aki ugyan gyöngéden szerette, de engedett férje akaratának.
Thököly táborozásai idején mostohafiával nemes apródként bánt, előfordult, hogy a gyermek megbetegedett, de ezt a mostohaapja nem vette észre, elhanyagolta, ami majdnem a fiatal Rákóczi életébe került. A gyermeket körülvevő szolgák ugyan értesítették édesanyját helyzetéről, de ő maga is túlzásnak tartotta ezen feltevéseket.
A pozsonyi táborból való hazatérésük után a kis Ferenc nővérével és édesanyjával 1684-ben Eperjesen és Sárospatakon tartózkodott. Kevés idő elteltével, 1685-ben Thököly újból magával vitte Rákóczit, azonban a csaták sikertelenségét követően Munkács várába menekültek. Innen indult a bujdosók vezére Nagyváradra, ahol török segítségéért akart folyamodni, s hűsége bizonyítékául mostohafiát, Rákóczi Ferencet zálogba akarta adni. Tervétől Zrínyi Ilona könyörgése sem tántorította el, végül mégis egyedül indult útnak.
Thököly és II. Rákóczi Ferenc életükben ekkor találkoztak utoljára. Zrínyi Ilonára és gyermekeire nehéz idők vártak. A németek sorra foglalták el a családi birtokaikat, s Munkács várát is ostromolni kezdték. Az özvegy és várvédő serege hosszú ideig kitartott a küzdelmes időkben.
Többször is üzent Thökölynek, hogy térjen vissza Munkácsra, hogyha vele történne valami, akkor gyermekeinek viselje gondját. Gyermekei mindennap szembesültek az ostrom veszélyeivel, az édesanyjuk bátorságát, kitartását nap mint nap csodálhatták. 1688. január 15-én fel kellett adniuk a várat, ennek fejében Zrínyi Ilona és árvái szabadon, rangjukhoz méltóan élhettek, de Bécsben, ahonnan a király engedélye nélkül nem távozhattak.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
