Partizánként a második világháborúban is harcolt 1956 honvédelmi minisztere, Maléter Pál

2020. szeptember 4. 13:42 MTI

Maléter a gimnáziumi érettségi után négy szemesztert hallgatott a prágai orvosi egyetemen. A német csapatok bevonulását megelőzően Kassára, majd onnan Budapestre költözött, ahol folytatta orvosi tanulmányait, melyeket végül anyagi okok miatt kénytelen volt abbahagyni.

A magyar állampolgárság megszerzése érdekében önként jelentkezett katonai szolgálatra. 1940 őszén felvették a Ludovika Akadémiára. Ennek befejezése után Kassán szolgált, majd 1944-ben a keleti frontra vezényelték, ahol fogságba esett, majd partizánként harcolt. 1944 őszén Erdélybe került egységével bevetésre.

1945 januárjában az Ideiglenes Kormány védelmére szervezett zászlóalj parancsnoka lett, tavasztól a HM őrzászlóalját vezette. A forradalom kitöréséig a néphadseregben teljesített szolgálatot, 1956-ban ezredesi rangban. 1956. október 24-én déltől a Honvédelmi Minisztériumban ő látta el a főügyeleti szolgálatot.

Másnap a vezérkari főnök parancsára öt harckocsival és az azokat kísérő tisztiiskolásokkal a Kilián laktanyában tartózkodó egyik egységének segítségére indult. Mivel csak az ő parancsnoki harckocsija jutott el az épületig, felsőbb jóváhagyással tűzszünetet kötött a környéken harcoló civil egységekkel.

Ennek lejárta után 27-28-án katonáival ellenőrzése alá vonta a laktanyát közrefogó épületszárnyakat, majd értesülve a kormány által elrendelt tűzszünetről, beszüntette a felkelők elleni harcot. A Corvin közben részt vett a fegyverletételi tárgyalásokon. Nagy Imre kérésére jelen volt a munkástanácsok küldötteivel folytatott megbeszélésen, majd 31-én a Nemzetőrség megszervezéséről folytatott tárgyaláson.

November 1-jén Nagy Imre kinevezte a honvédelmi miniszter első helyettesévé, majd november 3-án honvédelmi miniszter lett. November 3-án este a tököli szovjet bázison a tárgyalás folytatására érkezett magyar küldöttség többi tagjával együtt Szerov tábornok, a KGB vezetője letartóztatta.

1958. június 15-én Budapesten a Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa Vida Ferenc elnökletével, koncepciós perben: szervezkedés kezdeményezése és vezetése, zendülés, valamint hazaárulás hamis vádjaival halálra ítélte a fellebbezés lehetősége nélkül.

Másnap hajnalban, 1958. június 16-án több társával együtt kivégezték. Teljes rehabilitálása és ünnepélyes újratemetése csak a rendszerváltás küszöbén, 1989. június 16-án, sok tízezer ember jelenlétében zajlott le. 1989. július 6-án a Legfelsőbb Bíróság felmentette a törvénysértő vád alól. 1990. július 5-én vezérezredessé léptették elő.