Páratlan kincsleleteket hagytak az utókorra a történelem előtti idők fémkereskedői
2021. május 3. 18:18 Múlt-kor
Kincsek, házak, telepek
A nácizmussal kompromittálódott kutatás a második világháború után hosszú évtizedekig parkolópályára került. A berlini fal leomlása után azonban a fellendülő infrastrukturális és ipari beruházások nyomán a régészeti ásatások száma megnövekedett, új lelőhelyeket biztosítva a kutatóknak.
A kelet-németországi Dermsdorf falu határában egy agyagedényben mintegy száz bronzból készült baltafejet találtak. Ebből a korszakból számtalan hasonló kincslelet került elő, amelyek általában bronzból készült tárgyakat, szerszámokat, ékszereket rejtettek. Dieskauban például 293 bronzból készült baltafej került elő. Ez a szokás Kr. e. 2000-ig tartott, azt követően eltűnt, és csak jóval később tért vissza, amikor már az Únětice-kultúra megszűnt.
A fentebb említett Dermsdorfban nemcsak egy kincsleletet találtak a régészek, hanem sort kerítettek a hozzá tartozó település feltárására is. Kiderült, hogy a dermsdorfi baltafejek egy nagyobb épület bejárata mellett voltak eltemetve, amely épület ~11 méter széles és ~46 méter hosszú volt, és amely egyes német régészek szerint az Alpoktól északra elterülő vidék legnagyobb bronzkori épülete lehetett.
Hasonló, de méreteiben valamivel kisebb épület került elő a Lipcse közelében található Zwenkauban is. Ezek a nagyméretű házak egy-egy település központjában álltak. A legtöbb kiemelt épület, és a lakóépületek is, tekintélyes mennyiségű faanyag felhasználásával készültek. A falakat, a tartógerendákon kívül, paticsból készítették, az épületekre pedig nyeregtetőt húztak. A tetőt egyébként szalmával fedték be.
Nemcsak lakóépületek kerültek feltárásra, hanem előkerültek a gabonatárolásra alkalmas magtárnak szolgáló objektumok is. A fontosabb településeket, amelyek alighanem politikai szerepet is játszottak, földsánc vette körül, kiváló példa erre Bruszczewo Nagy-Lengyelországban, vagy Radłowice Sziléziában.
Ezeknek a településeknek a gazdagsága annak köszönhető, hogy a kultúra népességének kedvező földrajzi helyzetéből kifolyólag kezében tartotta a legfontosabb európai fémkereskedelmi utakat. Az Únětice-kultúra Kelet-Németországban, Csehországban, Lengyelország délnyugati részén, Sziléziában terjedt el, de Szlovákia, Ausztria és Magyarország területéről is kerültek elő leleteik. Kereskedelmi kapcsolataik a Brit-szigeteken lévő Wessextől egészen a Kárpát-medencéig, Skandináviától a Balkán-félszigetig terjedtek.
Igen fontos versenyelőnyük volt a kortársaikkal szemben, hogy a kezükben tartották az akkor ismert ónbányákat, amelyek az európai kontinensen voltak, márpedig a bronz elkészítéséhez az ón nélkülözhetetlen alapanyag. Talán az ebből befolyó gazdagság teremthette meg az alapját annak, hogy a számtalan bronzkincs mellett olyan ismert tárgyakat is előállítsanak, mint a nebrai korong.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
