Öt bizarr középkori étel, amelyet gyakran fogyasztottak egykor
2026. március 4. 18:02 Múlt-kor
A középkori európai konyha igencsak meghökkentő fogásokat tartalmazott a sült macskától kezdve egészen a sündisznóig. Az elhízás világnapja alkalmából cikkünkben öt olyan ételt szeretnénk bemutatni, amelyek az udvari ünnepnapok szerves részét képezték – és amelyeket ma már biztosan nem ennénk meg.
Böjti csemegék
A középkor egyik kedvelt fogása volt a hódfarok, amelyet halszerű jellemzői miatt böjti időszakban is előszeretettel fogyasztottak. A 17. században a korábbi gyakorlat az állat többi testrészével bővült: az egész élőlény megsütése engedélyezetté vált. Amikor Québec püspöke megkérdezte egyházi feletteseit, ehetnek-e hívei hódot nagyböjt péntekjein, az egyházfi igenlő választ adott, hozzátéve, hogy az állat – mivel úszik – halszerű ételnek minősíthető.
A böjti időszakok másik kedvenc eledele volt az ingola. Ez a tapadókorong-szerű szájú, vérszívó hal a középkorban igazi ínyencségnek számított, különösen a húsmentes napokon. A hagyomány szerint I. Henrik angol király halálát is az okozta, hogy túl sok ingolát fogyasztott.
Sült hattyú – tollastul tálalva
A 14. századi Angliában a sült hattyú valódi csemegének számított. Kétféle módon készítették el: az egyik recept szerint a főtt hattyú belsőségeit kenyérrel, gyömbérrel és vérrel keverték össze, majd ezt a nem kifejezetten szokványos egyveleget ecettel ízesítették. Ugyanakkor volt ennél látványosabb elkészítési módja is az állatnak: a madarat gyakran megsütötték, majd a tálalás előtt saját testébe visszaöltöztették, így kínálva fel azt a vendégeknek.
Sült macska és fokhagyma
A középkor kedvelt fogásai közé tartozott a sült macska is. Egy korabeli recept ugyanakkor figyelmeztette a szakácsokat: a négylábú állat fejét először le kell vágni, mert az agy elfogyasztása az ítélőképesség elvesztéséhez vezethet. Itt azonban korántsem ért véget a furcsaságok sora: a recept szerint ugyanis az állatot ezután nem volt elég kibelezni, hanem egy teljes napra el is kellet földelni a sütés előtt. A kész fogást általában fokhagymával tálalták.
Sündisznó mint főfogás
A sündisznót manapság nehezen tudnánk elképzelni mint főfogást, a középkor emberét azonban nem gátolta meg néhány tüske abban, hogy ehetőnek minősítsen egy állatot. Egy középkori recept szerint a sünnek – miután megnyúzták – kettévágták a torkát, kibelezték, majd mint egy csirkét, összekötözték. Az ízletesre sütött állatot ezután tésztába burkolva tálalták.
Az „éneklő csirke”
Fennmaradt középkori szakácskönyvek egyéb furcsaságokat is feljegyeztek. Úri lakomákon például gyakran szolgáltak fel „éneklő csirkét” az illusztris vendégseregnek. Ennek elkészítése viszonylag egyszerű volt: különböző anyagokkal kenték be a megsütött állatot, ami így újramelegítéskor sípoló hangot adott ki.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
