Ősi titkok a Saint-Bénigne apátság kertje alatt
2025. október 9. 14:05 Múlt-kor
A dijoni Saint-Bénigne apátság területén végzett ásatások váratlan régészeti leleteket hoztak napvilágra. A feltárások során gall kori silók, Kr. e. 4. századi temetkezések, valamint középkori építményalapok kerültek elő.
Gall kori silók és temetkezések a Saint-Bénigne apátság alatt
Az ásatások déli részén mintegy tíz, a gall kor kora–késő időszakából származó silót azonosítottak. Két, egymáshoz közeli siló visszatöltésének felső részében temetkezéseket találtak. Az egyikben egy Kr. e. 4. századi felnőtt egyént helyeztek el egy fából készült ládába, míg alatta egy másik csontváz feküdt szokatlan testhelyzetben. A siló aljára egy kisméretű sertést is eltemettek, valószínűleg rituális áldozatként.
A korszak egyéb leletei között egy Kr. e. 1. századra keltezhető fazekaskemence is előkerült, amely a térség kézműves tevékenységéről tanúskodik.
Római és késő vaskori nyomok a régészeti rétegekben
A feltárások során a Kr. e. 1. század második feléből származó árkok és mezőgazdasági silók mellett egy négyzet alakú épület alapjai is napvilágra kerültek. Az épülethez egy földből emelt falú pince tartozott.
Egy különösen figyelemre méltó, 10,3 méter mély, falazott, kör alakú gödörből számos fémtárgy és szerszám került elő, valamint több állatcsont, köztük egy ló maradványai. A mély gödröt a Cellule d’intervention sur les structures archéologiques profondes (Cisap) szakemberei tárták fel.
A középkori korszakot mindössze néhány gödör és cölöplyuk képviseli, amelyek szerkezete továbbra is rejtély. Ezek valószínűleg az apátság korai kertjeinek legősibb, művelt rétegeit fedik.
A történeti források szerint a feltárt terület a Saint-Bénigne apátság kertjeihez tartozott. A kolostor kertjei a zárda északi részén helyezkedtek el: nyugaton a 12. századi bástyák, északon a mai rue de la Liberté, keleten a rue du Chapeau Rouge, délen pedig a kolostorépületek határolták.
A Mauristes család kertje és a Mikel-terv öröksége
A ma is látható, szabályos elrendezésű kertet a Mauristes család alakította ki 1652 körül. A „Mikel-terv” néven ismert, 1759-es dijoni térképen is megjelenik ez a kétszintes, egységes kialakítás, amely egyszerre szolgálta az élelmiszer-termelést és a rekreációt.
Az ásatás célja az volt, hogy a művelt területek egymást követő rétegeit és a kertfejlődés nyomait dokumentálják. A domborzati módosítások, növénytelepítések és közlekedési zónák apró, mégis értékes nyomokat hagytak a talajban.
Bár a feltárt terület korlátozott volt, az eredmények fontos adalékot szolgáltatnak a Saint-Bénigne apátság történetéhez. A gall kori temetkezésektől a középkori kertépítésig húzódó rétegek feltárása új fényt vet Dijon egyik legjelentősebb vallási központjának fejlődésére, és egy eddig ismeretlen fejezetet nyit a város régészeti múltjában.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
