Őseink már több mint 30 ezer éve is kerülték a vérfertőzést

2017. október 9. 09:32 MTI, Múlt-kor

Martin Sikora, a koppenhágai Dán Természettudományi Egyetem kutatója és munkatársai négy anatómiailag modern ember genomját vizsgálták, akik 34 600-33 600 éve a mai Oroszország európai részén éltek. Szungir késő őskőkori régészeti lelőhelyen 1955-ben találták meg egy felnőtt férfi sírját, emellett két, 9-13 évesen elhunyt fiú kettős sírját is felfedezték. Mellettük a sírban egy vörös krétával megfestett, valószínűleg talizmánként szolgáló férfi combcsont feküdt - mondta el Philip Nigst, a Cambridge-i Egyetem kutatója.
   
A négy ember DNS-e semmi nyomát nem mutatta vérfertőzésnek. Egyikük sem állt a másikkal közelebb rokonságban a másodunokatestvéri szintnél. A combcsont egy olyan egyéné volt, aki a fiúk dédnagyapja lehetett. Jóval kisebb mértékben álltak egymással rokonságban, mint ahogy egy akkori, alig több mint 25 fős kis csoportról ez feltételezhető lenne. "Ez azt jelenti, hogy a kora őskőkorban élt emberek megértették a vérfertőzés jelentőségét" - fejtették ki a kutatók.
   
Az örökítőanyagokból származó adatok alapján elmondható, hogy az ősemberek tudatosan kerülték a belterjességet. A kisebb családcsoportok valószínűleg nagyobb hálózatban kapcsolódtak össze, ami megkönnyítette az egymás közti cserélődést a genetikai sokszínűség megőrzése érdekében - fejtette ki Sikora. Így a csoport kis mérete ellenére megelőzték a vérfertőzést.

Ez a családpolitika lehet az egyik oka, miért maradt életben a modern ember és a neandervölgyi miért nem. Az egyik utolsó, a közép-ázsiai Altaj-hegységben élt neandervölgyi populáció ugyanis a vérfertőzés jeleit mutatta. Az egyik egyed szülei például féltestvérek voltak. A mai Horvátországban lévő Vindija-barlangban talált neandervölgyi leletek új vizsgálata azonban kimutatta, hogy az ilyen extrém vérfertőzés nem fordult elő minden neandervölgyi csoportban.