Orgiák, vérivászat, hullagyalázás – tíz botrányos pápa
2017. január 25. 08:29
A szifiliszes Szent Péter-utód
II. Gyula pápaságát (1503-1513) általában Róma építészeti és művészeti felvirágoztatásával szoktuk összekötni, hiszen ekkoriban vált az Örök Város a reneszánsz építészet és festészet vitathatatlan fővárosává. Gyula elsősorban államférfi és hadvezér volt, a Pápai Állam abszolút uralkodója, aki a hatalom érdekében bármire képes volt. Fő célja egész Itália egyesítése – természetesen az uralma alatt. A Pápai Állam országlása idején érte el legnagyobb kiterjedését, amit a Velencével folytatott háborúk idején ért el. Hatalmát fényűző alkotások sorával igyekezett bizonyítani: pontifikátusa alatt készült el a nagybátyjáról elnevezett Sixtus-kápolna mennyezeti freskója, és ekkor kezdték meg az új Szent Péter-bazilika megépítését is, amelynek költségeit főként a búcsúcédulák bevételéből fedezték. A reneszánsz Róma káprázatos kincsestárán Raffaello, Donato Bramante és Michelangelo is rengeteget dolgozott.
A Svájci Gárdát megalapító pápáról kevesen tudják, hogy a szifiliszt is elkapta a számos prostituálttal való kapcsolatának köszönhetően. 1508 nagypéntekén például a szokásokkal ellentétben a híveknek egyszerűen nem volt gusztusa megcsókolni az egyházfő lábát, amelyet megannyi fekély borított.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
