Nőnek és kínainak öltözve is buktatott le illegális italkimérőket a szesztilalom rettegett harcosa
2019. szeptember 13. 08:21 Kanyó Ferenc
Az Egyesült Államok történetének egyik leghírhedtebb rendelkezése a 18. alkotmánymódosítás, közismertebb nevén a szesztilalom volt. A két világháború közötti időszak mindennapjait alapvetően befolyásolta ez az intézkedés. A maffia megerősödését is a szesztilalom bevezetéséhez köthetjük. Számtalan popkulturális alkotás született, amely ezzel a korszakkal foglalkozik, ám ezek alapvetően a szesztilalmat kijátszókkal foglalkoztak. De mi a helyzet azokkal, akik a rendelkezés betartása felett őrködtek?
A rabszolgaság eltörlése után a mélyen vallásos amerikai társadalmi rétegek számára új elérendő célt kínált a terjedő alkoholizmus visszaszorítása, majd legyőzése. Az Amerikai Mértékletességi Társaság 1826-ban alakult meg Massachusettsben, diadalútja innen datálható. Tíz éven belül több mint egymillió tagjuk volt, akik vállalták az alkoholos italoktól való tartózkodást. Hosszú távú céljuk az egész ország alkoholról való leszoktatása volt.
Szomjasak és tartózkodók
A szesztilalomért folyó harc azonban igen megosztotta az Egyesült Államokat, úgynevezett „szárazakra” és „nedvesekre” bomlott a társadalom. Szövetségi szinten egy ideig nem koronázta siker a szárazak törekvését, ám egyre több államban kezdtek elfogadni olyan rendelkezéseket, amelyek a későbbi szesztilalom előfutárai voltak. A sort 1881-ben Kansas nyitotta. Az első világháború két okból is felgyorsította a szesztilalom bevezetését: egyfelől a gabonából készített italokat vissza kellett szorítani, hogy a hadsereg és a lakosság élelmezésétől ne vonják el a nyersanyagokat, másfelől az alkoholos italokat készítő műhelyek és üzemek nagy számban németek vagy német származásúak tulajdonában voltak. A szesztilalomért való küzdelem így egyfajta hazafias jelleget is öltött.
Andrew Volstead republikánus képviselő 1919-ben nyújtotta be a Volstead-törvényt, vagy más néven a 18. számú alkotmánykiegészítést, amely betiltotta a 0,5%-nál magasabb alkoholtartalmú, gabonából készített italok előállítását, szállítását és árusítását is. Érdekes módon a tilalom a kukorica- és gyümölcsalapú égetett szeszekre nem vonatkozott, főleg azért, mert az amerikai fogyasztók között ismeretlenek vagy népszerűtlenek voltak. Bár Woodrow Wilson elnöki vétóval megpróbálta megakadályozni a törvényt, mind a szenátusban, mind pedig a képviselőházban átment a javaslat. (Utóbbiban mindkét párt tagjai között nagyjából kétharmados többségben voltak a „szárazak”).
A szesztilalom 1920-ban lépett életbe. Az amerikai társadalmat némileg váratlanul érte a teljes körű tilalom, ám hamar megszerveződtek azok a hálózatok is, amelyek arra épültek, hogy eljuttassák a szeszt a fogyasztókhoz. Korántsem csak a szervezett bűnözői körök figyeltek fel a lehetőségre. Az Egyesült Államokban több mint 1500 szövetségi ügynököt állítottak rá arra a feladatra, hogy elejét vegyék a csempészetnek és a tilalmat kijátszó árusoknak. Közülük is kiemelkedett Izzy Einstein.
A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2019. őszi számában olvasható.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
