Nézegessen 11 rémisztő mitológiai szörnyet
2018. szeptember 13. 09:06 Múlt-kor
A wendigo
1661-ben egy csoport jezsuita misszionárius az Ottawa folyó mentén található erdőkben lakó algonkin indiánok földjére utazott. Előttük már járt itt egy jezsuita csoport, azonban a hírek szerint különös megbetegedés lett rajtuk úrrá. A felmentésükre érkező csoport hallott ugyan róla, hogy valami rossz történt a misszióval, amikor azonban odaértek, minden képzeletüket felülmúlta az, amit találtak. Ahogy leírták:
„E szegény embereket (…) olyan kórság gyötörte, amelytől olyannyira éheznek az emberhúsra, hogy nőkre, gyermekekre és még férfiakra is rávetik magukat, mint afféle farkasemberek, és telhetetlenül felfalják őket, étvágyuk fékezésére képtelenül – folyvást újabb zsákmány után lesnek, és mindig mohóbban egyre többet esznek.”
A misszionáriusok, akiket felmenteni jöttek, kannibálokká váltak. Jézus Társaságának tagjai számára felfoghatatlan volt állapotuk, az algonkinok azonban igen jól ismerték a jelenséget: a hittérítőket megszállta a wendigo.
Az algonkinok szerint a wendigók emberevő szörnyetegek voltak, amelyek a Nagy-tavak környékén járták a vadont. Testük lesoványodott, bordáik kiálltak vékony, sápadt bőrük alatt, szemeik gödreik mélyére süllyedtek. Éhhalált halt emberekre hasonlítottak – mintha egy hétig a sírban oszladoztak volna, mielőtt újra járni kezdtek.
A wendigo étvágyát az indiánok szerint soha semmi sem csillapíthatta. Rátámadt a többi emberre, de minden falattól nagyobbá és éhesebbé vált, mígnem hatalmas, vérszomjas óriássá nem vált, amely még a fáknál is magasabb volt. Szerintük a misszionáriusok is wendigókká változtak, és elkezdtek emberekre vadászni. Történt már korábban ilyen, legtöbbször az aszályos évek hideg telein. Olyan dolog volt ez, amelyre a törzs fel volt készülve: hatalmas mulatságot volt szokás körükben tartani, amelyen táncoltak és kántáltak, hogy távol tartsák a lényt közösségüktől.
A valószínűbb magyarázat természetesen az, hogy a jezsuiták megőrültek az éhségtől, és a kannibalizmus felé fordultak. A mitológiai lény gondolata azonban valószínűleg megnyugtató volt az algonkinok számára – ők ennek segítségével értelmezték azokat az eseteket, amikor a jó és példás életű emberek elképzelhetetlenül visszataszító cselekedetekre szánták el magukat.