Nem mutatott megbánást Gandhi merénylője

2020. január 30. 10:22 MTI

Mohandász Karamcsand Gandhi 1869. október 2-án született a nyugat-indiai Porbandarban, apja az ottani kis hercegség főminisztere volt. Hindu neveltetésben részesült, de hatott rá az erőszakmentességet és toleranciát hirdető dzsainizmus is.

Alig 13 évesen megházasították, a hatvankét évig tartó frigyből öt fiú született. Szülei 1888-ban Londonba küldték jogot tanulni, itt anyjának tett ígérete szerint hű maradt vallása előírásaihoz, az angol szokásokban való megmártózása kimerült pár kísérletben, például táncórákon való részvételben.

1891-ben tért haza, de az ügyvédi praxisra nem érezte magát alkalmasnak (a tanúk kikérdezése megviselte), ezért kérvények írásával kereste kenyerét.

1893-tól Dél-Afrikában élt, az ott élő nagyszámú indiai bevándorlót, olykor őt magát is ért atrocitások, megaláztatások nyomán a faji megkülönböztetés ellen kezdett küzdeni.

Amikor 1906-ban a brit hatóságok egy megalázó rendeletet adtak ki, a Gandhi vezette indiaiak a megtorlást is vállalva tiltakoztak – sikerrel, az erőszakmentes ellenállás, a szatjágraha eredményeként a rendeletet 1914-ben visszavonták.

Gandhi a következő évben tért haza. A politikai életbe 1919-ben kapcsolódott be, amikor a brit hadsereg Amritszárban fegyvertelen tüntetők közé lőtt és több száz embert mészárolt le.

1920-ban a függetlenségi mozgalom és a Kongresszus Párt vezetője lett és fegyvertelen harcot, „együtt nem működést” hirdetett a gyarmatosítókkal szemben.

Hívei polgári engedetlenségbe kezdtek, bojkottálták a brit intézményeket és árukat. 1922-ben hat év börtönre ítélték, s két évet töltött a rácsok mögött. Ezalatt pártjában szembekerültek a hinduk és muzulmánok, akik később kiváltak és saját szervezeteket alakítottak.

Gandhi 1930-ban a sóadó ellen tiltakozva nagy tömeg kíséretében 400 kilométert gyalogolt a tengerhez, hogy híveivel sót nyerjen a vízből.

A mozgalom nyomán 60 ezer ember került börtönbe, de a sólepárlást 1931-re engedélyezték. Több alkalommal folytatott éhségsztrájkot, például az erőszak és az érinthetetlenek diszkriminációja ellen, s célját végül mindig elérte.

Pártjával is vitákba keveredett, 1934-ben le is mondott tisztségeiről, mert szerinte vezetőtársai az erőszakmentességet csak eszköznek tartották.

Azzal sem értett egyet, hogy a párt a második világháború idején az autonómia reményében támogatta a briteket.

Azt sem tudta megakadályozni, hogy az 1947-ben kivonuló britek birodalmuk egykori ékköve helyén a hindu-muszlim ellentétre játszva gyarmatukat két részre, a hindu Indiára és a muzulmán Pakisztánra osszák fel.

A két közösség között véres zavargások robbantak ki, 15 millió ember kényszerült otthona elhagyására.

Az egység elvesztését tragédiaként megélő agg politikus a függetlenség kikiáltásakor nem volt hajlandó nyilatkozni, csak annyit mondott: „kiszáradtam”.

Gyalog járta a falvakat, a menekültek segítésére, a sebek gyógyítására törekedett, ezért mindkét fél részrehajlással vádolta. Mivel a szó nem használt, 79 évesen ismét böjtbe kezdett, s ennek hatására a zavargások megszűntek.

Gandhi életét egy hindu fanatikus, Nathuram Godse golyója oltotta ki 1948. január 30-án, amikor éppen egy imádságra tartott. (A megbánást nem mutató merénylőt és társát halálra ítélték és 1949 novemberében kivégezték.)

Gandhi hamvait hindu szokás szerint több urnába osztották szét, a hamvasztás helyszínén álló síremlékén állítólagos utolsó szavai: Hey Ram, vagyis az Ó, istenem olvashatók.

Gandhi már életében kiérdemelte a Mahátma, vagyis a Nagy Lélek nevet, amelyet a világhírű író, Tagore adott neki.

Családja kérésére halála hatvanadik évfordulóján hindu szokásoknak megfelelően a hamvakat a tenger fölött szórták szét.

Mahátma ma is India legjobban tisztelt fia, aki bírálhatatlannak számít, emlékhelyét zarándokok tömege keresi fel. Életéről Richard Attenborough rendezett filmet Ben Kingsley főszereplésével.