Nem Kolumbusz megjelenésével kezdődött az amerikai őslakosok tragédiája
2016. január 26. 14:45
Amikor az európai telepesek megvetették a lábukat az amerikai kontinensen, a nyugati civilizáció értékrendje mellett egyúttal számos betegséget is magukkal vittek, amelyek jelentős mértékben hozzájárultak az amerikai őslakos indián népesség lélekszámának drasztikus lecsökkenéséhez. A Proceedings of the National Academy of Sciences című folyóiratban publikált kutatásából kiderült, hogy a folyamat csak több mint egy évszázaddal később kezdődött el, mint azt korábban gondoltuk.
Észak-Amerikában az európai telepesek feltűnésével olyan fertőző betegségek is megjelentek, amelyek az indiánok számára addig teljesen ismeretlenek voltak, így szervezetük nem tudott megfelelően védekezni ellenük. Az önmagukban is pusztító hatású járványok nyomában ráadásul az erőszak és az éhezés is felütötte a fejét, amely együttesen azt eredményezte, hogy mindössze néhány évtized alatt szinte teljes közösségek haltak ki. Míg a 15. század végén több millió indián élt Észak-Amerikában (a becslések 2-től 18 millió főig terjednek), addig a 19. század végére számuk 530 ezerre csökkent.
A Harvard Egyetem, az Arizonai Egyetem és a dallasi Déli Metodista Egyetem kutatói az egykor a mai Új-Mexikó területén élt pueblo indiánok jemez törzse által lakott régióban található fák évgyűrűinek vizsgálatával, valamint különböző régészeti módszerek, köztük a LiDAR néven ismert lézerszkenneres technológia alkalmazásával igyekeztek tisztázni a témával kapcsolatba felmerült vitatott kérdéseket. Bár a köztudatban javarészt úgy él, hogy a járványos megbetegedések már Kolumbusz 1492-es hajóútját követően szinte azonnal felütötték a fejüket, a három fent említett egyetem kutatói az évgyűrűs technológia, régészeti leletek, valamint történelmi források alapján arra a következtetésre jutottak, hogy a pusztítás kezdetei a misszionáriusok megjelenésével hozhatók összefüggésbe. A hittérítők 1620-tól jelentek meg nagy számban a mai USA területének délkeleti régióiban. Az európai telepesekkel együtt a himlő, a kanyaró, az influenza, a bubópestis, a diftéria, a tífusz, a kolera, a bárányhimlő, a sárgaláz, és a szamárköhögés is megjelent. Az őslakosok emellett a telepesek erőszakoskodásaitól, és éhínségektől is szenvedtek.
Matt Liebmann, a Harvard Egyetem professzora kifejtette, hogy a járványos megbetegedések annak ellenére csak az 1620-as években jelentek meg, hogy ebben a régióban az európaiak és az őslakosok először 1539-ben kerültek kapcsolatba egymással. 1620-tól kezdve azonban drasztikus, 87 százalékos esés volt megfigyelhető az indiánok népességszámának tekintetében. A vizsgált 18 pueblo falu összesen 6500-as lélekszáma hatvan év alatt 900-ra csökkent. „Gondoljuk végig, mit jelentene, ha egy emberekkel teli szobában tízből kilencen meghalnának. Gondoljuk végig, mit jelent ez a társadalmi struktúrájukra nézve. Gondoljuk végig, milyen óriási hatást gyakorolna a kultúrájukra és történelmükre, ha elveszítenék társadalmi és vallási vezetőiket, azokat az embereket, akik ismerik a hagyományos gyógymódokat” – tette hozzá a kutató.
A népességfogyásnak számos tanulmány szerint még éghajlati hatásai is voltak. A jemezek a főzésre, fűtésre és lakóhelyépítésre használt alapanyag megszerzése, valamint mezőgazdasági területek kialakítása érdekében kiterjedt erdőirtást végetek. A megfogyatkozott indián lakosság már jóval kevesebb erdőt égetett fel mezőgazdasági területek kialakítása céljából, ami felerősítette a globális lehűlést – volt olvasható eddig a témáról szóló tanulmányok többségében. A három amerikai egyetem tudósai ezt a feltételezést is cáfolták tanulmányukban. Bár amíg a lelőhely lakott volt, nem nőttek fák a területen, a népességszám rendkívül gyors csökkenése azonban nemcsak a fák ismételt megjelenéséhez, de gyakori erdőtüzekhez is vezetett. Míg az eddigi tanulmányok többsége 1610-re tette a szén-dioxid szint globális csökkenését, az amerikai kutatók későbbre datálják a folyamat kezdőpontját.
Liebmann szerint a kutatás eredményeiből nem csak a mai USA területének délkeleti részén történtekre következtethetünk. „Az én nézőpontomból az a fontos, hogy a későbbi Egyesült Államok területét figyelembe véve a délkeleti régió az első között volt, ahol az európaiak és az amerikai őslakosok kapcsolatba léptek egymással, és ezen a területen 1610-g nem volt megfigyelhető katasztrofális népességcsökkenés. Nehéz lenne amellett érvelni, hogy ez [a népességcsökkenés] bárhol megtörtént egy ilyen korai időpontban a többi észak-amerikai területen” – foglalta össze a kutatás eredményeit a kutató.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
