Nem csak a törvények, de a kétszínűség és az önfényezés királya is volt Hammurapi
2020. október 12. 17:43 Múlt-kor
Az építő és hódító király
Hammurapi hatalomra jutásakor, 1792-ben Babilon minden tekintetben rosszabbul állt riválisánál, a délre fekvő Larszánál, amelynek királya, I. Rím-Szín csatában legyőzte Hammurapi édesapját. Az új uralkodó elsőként városállama megerősítésének látott neki.
Ő volt az első babiloni uralkodó, aki védőfalat emelt a város köré, emellett pedig lépéseket tett annak érdekében is, hogy alattvalói bizalmát elnyerje: uralkodása elején egy olyan rendelkezést is hozott, amely minden babiloni tartozásait elengedte. E gesztust további négyszer megismételte regnálása során.
Számos modern politikushoz hasonlóan Hammurapi is masszív infrastruktúra-beruházások sorozatába kezdett népszerűsége növelése érdekében: templomokat, gabonatárolókat és palotákat építtetett, továbbá egy, az Eufrátesz folyó felett átívelő hidat is, amely lehetővé tette a városnak, hogy mindkét parton terjeszkedjen. Nagy kiterjedésű öntözőcsatornái nem csupán az élelmiszerellátást biztosították a fejlődő városállam számára, de az árvizek ellen is védték azt.
Befektetései jócskán megtérültek, ugyanis Babilon hamar híressé vált gazdagságáról. A király azonban abban is biztos akart lenni, hogy alattvalói tudják, mindezt neki köszönhetik: a csatornarendszer építésekor például tudtukra adta, hogy ezzel csupán az istenek által kirótt kötelességét teljesítette, akik megbízták őt a föld gondozásával.
„Mindkét partját művelt földdé változtattam” – jelentette ki Hammurapi. „Halmokba szedtem a gabonát, és apadhatatlan vizet bocsátottam a földekre (…) a szétszórt népet összegyűjtöttem a legelőkkel és vízzel, melyet adtam nekik, bőséggel legeltettem őket, és békés otthonokba telepítettem őket.”
A több évtizedes építkezés után Hammurapi immár elég erővel rendelkezett ahhoz, hogy hódító hadjáratokba kezdjen. Gyors egymásutánban foglalta el a Babilontól keletre fekvő Esnunnát, az északra lévő Asszíriát, a déli Larszát és az északnyugatra található Márit is.
Hammurapi ügyes, ám kétszínű módon kombinálta az erőt és a diplomáciát: szövetségre lépett más térségbeli uralkodókkal, majd ellenük fordult, amikor alkalmasnak látta. Emellett hadat is alattomos módon viselt: egyik kedvelt húzása az ellenséges város vízellátását biztosító folyó vagy csatorna eltorlaszolása volt. Ilyenkor aztán vagy a szomjúságot fegyverként alkalmazva kényszerítette megadásra a várost, vagy – hirtelen szabadon engedve a felgyülemlett vizet – elárasztotta azt, hogy „felpuhítsa” csapatai támadása előtt.