Nem csak a pestis, de a szifiliszhez hasonló betegségek is pusztítottak a középkori Európában
2020. június 24. 16:42 Múlt-kor
Több, mint egy egyszerű járvány
Alexander Herbig, a Max Planck Intézet számítógépes patogenetikával foglalkozó kutatója hangsúlyozta, hogy „egy csontmaradvány esetében a kórokozók kimutatásánál az a legfontosabb, hogy a vizsgálatot végző személynek legyen arról fogalma, hogy pontosan mit is keres”. Herbig hozzátette, hogy a litván tömegsír vizsgálata során olyan „hipotézismentes DNS-szűrést alkalmaztak”, amely alkalmas volt egyéb, molekuláris szinten azonosítható kórokozó felkutatására.
Ezzel a módszerrel sikerült föltárni a 15.századi tömegsír által őrzött, nem várt titkot. A négy pestises áldozat egyike, egy fiatal nő földi maradványaiból szifiliszre utaló betegséget mutattak ki. A szifiliszért is felelős Treponema pallidum baktérium által okozott betegségek hosszú ideje kísérik az embert, de a baktérium okozta fertőző kórok európai megjelenéséről sokat vitatkoznak a szakértők.
A jelenleg elfogadott hipotézis szerint az első szifiliszjárványra Nápoly 1495-ös ostroma idején került sor, amikor VIII. Károly francia király csapatai közt felütötte a fejét a fertőző kór. Mivel a Nápolyból induló járvány nem sokkal azután tört ki, hogy Kolumbusz felfedezte Amerikát, sokan úgy vélekedtek, hogy az az Újvilágból érkezhetett.
Ezt az elméletet számos, csontpatológiával foglalkozó szakértő cáfolja. Szerintük rengeteg kutatási eredmény utal arra, hogy a szifilisz már 1493 előtt felütötte a fejét a kontinensen.
Giffinnek sikerült a csontok vizsgálata során kimutatnia a Treponema pallidum család által okozott fertőző betegség, a frambőzia kórokozóját. A frambőzia egy kevésbé ismert trópusi betegség, amely leginkább a bőrt, a csontokat és az ízületeket támadja meg. Giffin szerint ennek kimutatása egy 15. századi, észak-európai nő csontjaiban szokatlannak mondható.
A frambőzia már korábban jelen volt
Mivel a frambőzia nemcsak az embereket, hanem a főemlősöket is megfertőzi, a tudósok úgy vélik, hogy a kór már a Homo sapiens Afrikából való kirajzása idején is jelen volt az emberi populációkban.
„Meglepetésünkre az általunk kimutatott frambőzia genomja csak pár genetikai lépésre van az összes, emberben és állatban megtalálható frambőziavariáns ősétől” -mondta Bos. „A középkori csontváz korát figyelembe véve úgy tűnik, hogy a frambőzia összes törzse, amelyet manapság ismerünk, már ezer éve megjelent a színen.”
„Ennek nagy hatása volt a Treponema pallidum baktérium által okozott megbetegedésekre Európában” – tette hozzá Bos. „Kijelenthetjük, hogy a frambőzia jelen volt a középkori Európában, és a szifiliszhez való hasonlóságát és jelenlegi felbukkanását tekintve valószínű, hogy hozzájárulhatott azokhoz a 15. század végén és a 16. század folyamán zajló járványokhoz, amelyeket a szakértők kizárólag a szifilisszel kapcsolnak össze.”
A szakértők úgy gondolják, hogy a frambőzia az elmúlt évezred folyamán valahol Nyugat-Afrikában alakult ki, vagy az emberben, vagy valamelyik főemlősben, és a 15. század közepén jutott el Európába, nagyjából egyidőben az atlanti rabszolga-kereskedelem megindulásával.
A rabszolga-kereskedelem folytán több mint 10 millió embert szállítottak át Afrikából az amerikai kontinensre zömmel európai rabszolgakereskedők. Ez a tevékenység, hozzájárult a kiemelten fertőző betegségek, mint például a frambőzia megjelenéséhez az öreg kontinensen.
„A szifilisz eredete még mindig nyitott kérdés” -hangsúlyozza Bos, aki szerint „a betegség-ökológia a középkori Európában sokkal összetettebb, mint gondoljuk”.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
