Nem az ember általi vadászat, hanem a klímaváltozás okozhatta a gyapjas orrszarvú kihalását
2020. augusztus 18. 19:01 Múlt-kor
A populáció sokáig egészséges maradt
Dr, Nicholas Dussex társszerző elmondta: a teljes populáció mérete mellett annak változásait és a különböző aktív populációkon belüli beltenyészet mértékét is meg tudták becsülni.
„Azt találtuk, hogy miután egy 29 000 évvel ezelőtti hidegebb periódus kezdetén növekedés történt, a gyapjas orrszarvúk populációja állandó maradt, és ekkoriban a beltenyészet mértéke alacsony volt” – mondta el Dussex.
A kutatók kiemelték: a stabilitás azután is kitartott, hogy az ember megjelent Szibériában, ami ellentmond az általuk előidézett populációcsökkenés feltételezésének.
Lord hozzátette: „Éppen ez az érdekes: nem látunk populációcsökkenést a 29 000 évvel ezelőtti pontot követően. Az általunk vizsgált adatok csak 18 500 évvel ezelőttig tartanak, ami 4500 évvel a faj kihalása előtt van, tehát arra mutat, valamikor abban az intervallumban kellett megfogyatkozniuk.”
A DNS-adatok emellett több mutációra is fényt derítettek, amelyek a gyapjas orrszarvúk túlélését segíthették a jégkorszaki Szibériában – és amelyeknek talán később kihalásukban is szerepe volt.
Az egyik ilyen mutáció, egy, a bőrben található hőmérsékleti receptor, a gyapjas mamutokban is jelen volt. Az ilyen adaptációk azt sugallják, a rendkívül hideg északkelet-szibériai időhöz szokott állatok egyedszámának nagymértékű csökkenéséhez egy ideiglenes felmelegedés, az úgynevezett Bølling-Allerød interstadiális periódus vezethetett. Ennek ideje egybeesik kihalásuk becsült idejével a legutóbbi jégkorszak vége felé.
„Egyre távolodunk attól a nézettől, hogy az emberek azonnal elfoglaltak mindent, amint megjelentek egy adott térségben, ehelyett pedig fényt vetünk a klíma szerepére” – mondta Lord. „Habár nem zárhatjuk ki az emberek szerepét, szerintünk a gyapjas orrszarvú kihalásához sokkal több köze volt a klímának.”
A kutatók azt remélik, lesz alkalmuk a kérdéses 4500 éves intervallumból származó gyapjasorrszarvú-maradványok vizsgálatára is. „Most több genomszekvenciát szeretnénk kinyerni olyan orrszarvúkból, amelyek 18 000 és 14 000 év közöttiek” – mondta Dalén. „Egy ponton a populációnak mindenképpen csökkennie kell.”
A kutatók a gyapjas orrszarvú mellett további, a hideghez adaptált megafauna-fajokat is vizsgálnak abban a tekintetben, hogy milyen további hatásokkal volt az instabil, melegedő klíma. „Tudjuk, hogy a klíma sokat változott, a kérdés azonban az: mennyire volt ez hatással a különféle állatfajokra, és mi volt e hatásokban a közös?” – mondta Dalén.
A kutatók tanulmánya a Current Biology című szaklapban jelent meg.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
