Nem a vallási ellentétek okozták VIII. Henrik szakítását Rómával
2019. március 7. 15:21 Németh Máté
Ütközés a pápa és az angol király között
VII. Kelemen pápa kiemelkedő műveltséggel rendelkezett és a reneszánsz pápákra jellemző módon támogatta a művészeteket, ez azonban kevés volt ahhoz, hogy a rá szakadó problémákon úrrá tudjon lenni. A reformáció terjedése okozta gondok mellett leginkább a korszak két nagy uralkodójának szorítását érezhette kellemetlennek, hiszen V. Károly német és spanyol király és I. Ferenc francia uralkodó egyaránt áhítozott az itáliai befolyásért. A Medici pápa - attól függően, hogy éppen ki állt nyerésre az uralkodók rivalizálásában - kétarcú politikát folytatott az adott helyzetben, az 1520-as évek végén azonban kénytelen volt komoly engedményeket tenni az addigra már érzékelhető Habsburg hegemónia miatt V. Károly számára.
VIII. Henrik kérése különösen nehéz helyzetbe hozta a pápát, ennek oka pedig az volt, hogy az angol király által elhagyni kívánt Aragóniai Katalin történetesen V. Károly édesanyjának a testvére volt, vagyis a Német-római Birodalom élén álló Habsburg császár nagynénje. Károly határozottan fellépett rokona érdekében, VIII. Henrik azonban nem tett le eredeti tervéről, így körkérdést intézett Európa szellemi műhelyeihez, hogy a Szentírás alapján bűnösnek tekinthető-e házassága. Az ezzel nemzetközivé terebélyesedő ügy megosztotta a kontinens egyetemeit, az angolok, a franciák és Itália egyes részei Henriket támogatták, míg Károly nyomására a spanyolok, a németek és Dél-Itália Aragóniai Katalint vették védelmükbe, aki egy korábbi felvetésre kolostorba sem volt hajlandó bevonulni.
A pápa az eset kivizsgálását a római bíróság elé utalta. VIII. Henrik ezt követően azon mesterkedett, hogy Róma döntését befolyásolja, de VII. Kelemen megtiltotta számára az eljárás befejezéséig új házasság kötését. A katolikus egyház feje 1530. március 7-én - a spanyol-német uralkodó nyomásának engedve - kiátkozással fenyegette meg őt, amennyiben Katalintól elválna és elvenné Boleyn Annát. A pápa időhúzó politikája nem volt sikeres, az angol király úgy döntött - miközben már 1529-ben menesztette az ügyét képviselő és azt előremozdítani nem tudó gátlástalan kancellárját, Wolsey bíborost és pápai követet -, hogy az egyházfőtől függetlenül fogja a kérdést rendezni.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
