Néhány év után szétesett az isteninek tartott lepantói győzelmet arató Szent Liga

2018. június 27. 16:06

Az ütközet

Habár a két flotta a hajnali órákban pillantotta meg egymást a Peloponnészoszi-félsziget és Görögország többi része által bezárt Patraszi-öbölnél, a távolság miatt csupán dél körül értek egymás közelébe. Az ütközet elején a keresztény hajóhad hamar bemutatta tüzérsége képességeit, a megfelelő távolságba való kerülés után képes volt nagy károkat okozni a török hajókban, továbbá zavart kelteni azok alakzatában. Müezzinzádé arra kényszerült, hogy tűz alatt közelítsen, egyre rendezetlenebb alakzatban, és íjászai fedezete mellett igyekezzen katonáit minél több keresztény hajóra ráküldeni, hogy a hagyományos tengeri közelharcra kényszerítse az ellenséget.

A sorokban felálló hajók közül több fedélzetén ki is bontakozott az öldöklés, sok esetben azonban a keresztényeknek sikerült a török hajókat elfoglalni – ilyen esetekben az azokon evező keresztény gályarabokat felszabadították, felfegyverezték, és harcba bocsátották, amivel némileg sikerült pótolni létszámbéli hátrányukat.

Mindkét hajóhad esetében középen helyezkedett el annak zászlóshajója – Ausztriai János a Real nevű spanyol gályán, Müezzinzádé a Szultána nevű török gályán. A csata csúcspontján a Szultánának sikerült a bevett gályaharcmodornak megfelelően nekiütköznie a Realnak – szemből érkezve egészen a negyedik evezősorig hatolt a török zászlóshajó megerősített orra. Ezt követően azonban a jobb harcképességű, legnagyobb számban spanyolokból álló keresztény katonák kerekedtek felül, és megrohamozták a Szultána fedélzetét. Müezzinzádénak fejét vették, majd azt pikára tűzték.

Vezérük elesett, a II. Szelim által Müezzinzádéra bízott hatalmas méretű, zöld, úgynevezett „kalifák zászlaja” – melyen a Koránból vett különféle idézetek mellett 28 900-szor szerepelt Allah neve –  pedig keresztény kézbe került. A Szultána árbocán a Szent Liga zászlajának látványa megtörte a törökök harci kedvét. Habár a meglévő janicsár egységek közül sokan sötétedésig tovább harcoltak, az oszmán flotta maradékának nagy része az összesen körülbelül kétórányi harc után elvonult. A Szent Liga 7500-10 000 embert veszíthetett, valamint 17 hajót, míg az Oszmán Birodalom 30-40 000-et, továbbá 200 hajót.

Habár a csata során az oszmán hajóhad nagy része megsemmisült, a Szent Ligának ezt végül nem sikerült kihasználnia. V. Piusz pápa 1572-es halálát követően a Liga hamar szétesett. Utolsó katonai akciója Tunisz 1574-es elfoglalása volt, ezt azonban a szövetség együttműködésre egyre képtelenebb tagjaitól hamar visszafoglalta az Oszmán Birodalom. A Földközi-tenger keleti medencéje – Ciprussal együtt – török kézen maradt.

Ciprus csupán 1878-ban, brit protektorátusként vált függetlenné, 1914-ben viszont az Egyesült Királyság magához csatolta. 1960-ban vált ismét függetlenné, jelentős török és görög etnikumú lakossága között állandó volt a feszültség. 1974-ben Görögország megkísérelte katonai puccsal magához csatolni, erre válaszul Törökország néhány nap múlva lerohanta a szigetet, amelynek kettéosztottsága napjainkban is fennáll.

1. Előzmények
2. Az ütközet