Múlt-kor.hu

Napóleon hadnagya, magyar szabadságharcos, török pasa: Bem apó kalandos élete

2020. december 10. 18:06 Múlt-kor

„Lengyelország, én már nem szabadítalak fel…” – ezzel a szavakkal búcsúzott 1850. december 10-én az árnyékvilágtól Bem apó.

Felrobbanó laborja majdnem megölte

Józef Bem a galíciai Tarnów városában született 1794 márciusában. Középiskolai éveit Krakkóban töltötte és ezen időszak alatt állt be a Napóleon oldalán harcoló lengyel seregbe. A francia császár ugyanis megalakította a Varsói Nagyhercegséget, ami reménnyel töltötte el a lengyel hazafiakat, akik nemzetük függetlenségének letéteményeseként tekintettek Napóleonra.

Az ifjú Bem tüzérként kezdte katonai pályafutását. Tehetsége és szorgalma hamar szemet szúrt feletteseinek, így kis idő elteltével már a varsói hadapródiskolában, később a tüzérségi felsőiskolán sajátíthatta el a tüzérség haditudományát. Napóleon 1812-es oroszországi hadjáratában Bem is részt vett, majd a Grande Armée visszavonulása után hősiesen védte az orosz és porosz erők által ostromlott Gdansk városát, egészen annak 1813. decemberi kapitulációjáig.

A francia becsületrenddel kitüntetett tüzértiszt Napóleon bukása után is megtarthatta „állását”, mivel a napóleoni háborúkat lezáró bécsi kongresszus az Orosz Birodalom keretein belül lehetőséget adott a lengyel állami létnek. A Kongresszusi Lengyelországnak nevezett államalakulatnak, amely saját, bár korlátozott törvényhozó és végrehajtó hatalommal rendelkezett, egy orosz kontroll alatt álló, önálló hadserege is volt. Bem 1826-ig ezen haderő tisztjeként kereste a kenyerét.

Az oroszok bizalmatlanok voltak személyével kapcsolatban és helyzetét súlyosbította az is, hogy többször fegyelmi vétségekbe keveredett, amelynek elbocsájtás lett a vége. „Orosz” katonaévei alatt a varsói tüzériskolában oktatott, és a tanítás mellett haditechnikai kísérleteket is folytatott a rakéta ősének tartott, Congréve-féle hadiröppenttyűvel. A fegyverfejlesztés majdnem az életébe került. Laboratóriuma ugyanis felrobbant, ő maga túlélte a balesetet, de arcán örök mementóként megmaradtak a fejlesztő munka nyomai.

Honfitársai meg akarták gyilkolni

Bem 1830 végén, a varsói novemberi felkelésnek köszönhetően tért vissza a hadseregbe. A függetlenségi háborúba torkolló konfliktusban a lengyelek nem indultak esélytelenül, hiszen volt hadseregük, ám annak vezérkara a határozottság terén nem állt a helyzet magaslatán. Az orosz túlerő végül diadalmaskodott. Bem ebben a háborúban is kitüntette magát. 1831 májusában Osztolenkánál tíz lövegével feltartóztatta a cári haderőt, amely 62 ágyúval sikertelenül próbálta elsöpörni a mindenre elszánt, lövegeivel gyorsan pozíciót váltó ütegparancsnokot és embereit.

Bem utóvédharcainak hála, a szétvert lengyel hadseregnek végül sikerült visszavonulnia. Hősies helytállása bő másfél évtizeddel később az alatta szolgáló Petőfi Sándort is megihlette, aki Az Erdélyi Hadsereg című versében „Osztrolenka véres csillagának” nevezte vezérét.

A felkelés leverése után, hasonlatosan sok ezer lengyel hazafihoz, Bem is emigrációba kényszerült. Nemzete szabadságát azonban nem temette, hanem aktívan szervezkedett, és próbálta fegyveres részvételre bírni honfitársait minden olyan konfliktusban, ahol a szabadság és a haladás erői az önkényuralom ellen harcoltak  A légiószervezés azonban saját honfitársai között sem aratott osztatlan sikert, olyannyira nem, hogy néhányan a csapatszervező Bem életére is törtek.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

Napóleon hadnagya, magyar szabadságharcos, török pasa: Bem apó kalandos élete

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2022. nyár: Mesebeli menyegzők

Ízelítő a Magazinból

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr

 

Váltás az asztali verzióra