Nagy Sándor hadjárata nyitotta meg az utat a hellenizmusnak Indiában
2024. március 31. 16:05 Múlt-kor
Ismeretlen földön
Nagy Sándornak a kalandvágyon túl több oka is volt a görögök előtt távoli és jószerivel ismeretlen vidéknek látszó India meghódítására. Egyfelől a megszerezhető zsákmányra szüksége volt, hogy azzal fizesse ki a katonáit. Másrészt, mivel perzsiai csapatokat is vitt magával, úgy gondolta, hogy a görögöket és a perzsákat közelebb hozhatja az egymás oldalán vívott küzdelem.
India ebben az időben, ahogy a történelem során oly gyakran, nem volt egységes állam. A görögök szemében azonban nem volt több, mint egy rendkívül távoli és homályos földdarab, amelyről rendkívül keveset tudtak.
Alexandrosz harca Pórosszal egy 1912-ben megjelent angol könyv illusztrációján
Csak nagyon kevés görög utazó mert Nagy Sándort megelőzően India földjére eljutni. Közülük is a legismertebb a káriai Szkülax volt, aki I. Dareiosz perzsa király parancsára Kr. e. 510 körül a mai afganisztáni Kabulból indult el, eljutott az Indus folyóig, végighajózott rajta, és az Arab-félszigetet megkerülve a Vörös-tengeren tért vissza a mediterrán világba.
Az ő utazásáról készült jelentésből néhány ókori auktor idézett a későbbiekben, de jelentős hatást nem gyakorolt.
A Nagy Sándorral Indiába érkező makedónok és görögök a ránk maradt feljegyzések szerint elcsodálkoztak az Indus folyó hatalmas méretein. A hat mérföld (10 kilométer) széles folyam egyedül a görögök által már megismert Nílushoz volt fogható.
Nagy Sándor megparancsolta a kísérőinek, hogy gyűjtsenek be annyi állatot és növényt, amennyit csak lehetséges.
Ezek a felfedezések bekerültek a tanult görög elmék írásaiba, a leghíresebb közülük a biológiai értekezéseket is író Theophrasztosz, Arisztotelész egyik követője volt, akit számos ókori auktor idézett a későbbiekben.