Náci rabolt műkincs lehet egy Svájcban kiállított Cézanne-akvarell
2026. május 28. 19:19
Levéltári kutatások alapján nácik által elrabolt műkincs vagy kényszereladás áldozata lehet Paul Cézanne egyik akvarellje, amelyet a svájci Fondation Beyeler nemrég zárult kiállításán mutattak be. Willi Korte provenienciakutató archív dokumentumokkal bizonyította, hogy a festmény egy Berlinből elmenekült zsidó üzletember tulajdonát képezte; az eset ismét ráirányítja a figyelmet a svájci intézmények és a holokauszt idején eltűnt magángyűjtemények máig rendezetlen jogi, illetve morális viszonyaira.
A Willi Korte származástörténeti kutató által a bázeli állami levéltárban feltárt iratok rögzítik, hogy a Montagne Sainte-Victoire-t ábrázoló, 1888 körül készült alkotást Gustav Schweitzer zsidó származású üzletember adta kölcsön a bázeli Kunsthallének egy 1936-os kiállításra. A férfi 1935-ben menekült el Berlinből a nemzetiszocialista hatalomátvétel után.
A bázeli kurátor és Schweitzer, illetve a titkárnője közötti levelezés egészen 1939-ig folytatódott. Ekkor a svájci intézmény visszaküldte a képet Párizsba, a titkárnő pedig levélben igazolta az akvarell biztonságos megérkezését. Bár a tulajdonjog elvesztésének pontos módja egyelőre ismeretlen, Korte álláspontja szerint a művet a német megszállás alatt álló területeken rabolhatták el, vagy a család az üldöztetés miatt áron aluli kényszereladásra kényszerült.
A szóban forgó Cézanne-akvarell a május 25-én bezárt bázeli kiállítás hetvenkilenc bemutatott műve között szerepelt. A hivatalos katalógusban a kölcsönzőt meg nem nevezett, az Egyesült Államokban élő magángyűjtőként tüntették fel. A Fondation Beyeler szóvivője közölte, hogy a svájci jogszabályok értelmében a múzeumnak nincs felhatalmazása a műtárgy visszatartására megfelelő jogi alap nélkül, így azt visszaszolgáltatják a jelenlegi birtokosnak, akit azonban hivatalosan tájékoztatnak a felmerült gyanúról.
Az intézmény vezetése azzal indokolta az előzetes vizsgálat hiányát, hogy az időszaki kiállításokra kölcsönzött művek esetében nem tudnak olyan mélyreható kutatást végezni, mint a saját gyűjteményük darabjainál, emellett az akvarell nem szerepelt a náci korszakban eltűnt műkincseket regisztráló német adatbázisban. Georg Kreis svájci történész az ügy kapcsán hangsúlyozta: a múzeumnak közvetítőként kellene fellépnie a jelenlegi birtokos és az eredeti tulajdonos Egyesült Államokban élő unokája között a méltányos kompenzáció elérése érdekében.
Gustav Schweitzer 1939-ben üzleti útra indult Ázsiába, majd még abban az évben szívrohamban elhunyt Manilában. Felesége 1938-ban az Egyesült Államokba menekült, ahová a háború után fiuk is követte. A Párizsban maradt titkárnőt a német hatóságok 1942-ben deportálták, és egy héttel később Auschwitzban meggyilkolták. A Schweitzer-hagyaték kutatása csupán 2024-ben indult meg, miután a zürichi Kunsthausban őrzött, heves vitákat kiváltó Bührle-gyűjteményről szóló, Raphael Gross történész által vezetett átfogó jelentés rámutatott: Vincent van Gogh Parasztasszony feje című, 1885-ös festménye korábban szintén Schweitzer tulajdonában volt.
A 20. század első felében a nemzetiszocialista rezsim szisztematikusan rabolta el a zsidó családok magángyűjteményeit Európa-szerte; e műkincsek azonosítása és visszaszolgáltatása a mai napig a nemzetközi műtárgypiac és a muzeológia egyik legösszetettebb kihívása.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
