Mindent elkövettek az életben maradás érdekében az ostromgyűrűbe zárt Leningrád lakosai
2024. szeptember 8. 16:05 Múlt-kor
„Csak Tánya maradt”
A Leningrád ostromáról tudósító legszomorúbb forrás kétségkívül a blokád kezdetén mindössze 11 éves Tánya Szavicseva kilenc lapból álló naplója.
A kislány minden oldalra csak egyetlen mondatot írt, ám ezek a rövid, szikár szövegek bármelyik visszaemlékezésnél jobban érzékeltetik a háború borzalmainak értelmetlenségét:
Zsenya meghalt 1941. december 28-án délben.
Nagymama meghalt 1942. január 25-én délután háromkor.
Leka bácsi meghalt 1942. március 5-én reggel ötkor.
Vászja bácsi meghalt 1942. április 13-án éjfél után kettőkor.
Ljosa bácsi meghalt 1942. május 10-én délután négykor.
Anya meghalt 1942. május 13-án reggel fél 8-kor.
Szavicsevék meghaltak.
Mindenki meghalt.
Csak Tánya maradt.
Bár a kislányt 1942 augusztusában kimentették Leningrádból, 1944. július 1-jén béltuberkulózisban ő maga is elhunyt.
Az éhség által gyötört nő a rádió előtt ülve figyel valahol Leningrádban az ostrom idején
A blokád másik fontos mementója Dmitrij Sosztakovics VII. szimfóniája, amelyet az 1941 őszén Kujbisevbe (ma Szamara) evakuált zeneszerző még a Néva-parti városban kezdett el komponálni.
A zenemű kottáját a blokád alatt repülőn eljuttatták Leningrádba, így 1942. augusztus 9-én a városban elhelyezett hangszórókon keresztül mindenki hallhatta a megrázó erejű szimfóniát.
Sosztakovics talán leghíresebb munkája a szovjetek németekkel szemben tanúsított hősies ellenállásának szimbóluma lett.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
