Milyenek voltak a középkori választások?
2016. március 30. 09:10 Múlt-kor
A rendszerváltás óta eltelt több mint 25 évben megszokhattuk, hogy a plurális demokrácia játékszabályainak megfelelően négyévente az urnákhoz járulunk, hogy megválasszuk képviselőinket, akik aztán a következő négy évben érdekeink érvényesítésén fognak munkálkodni az Országgyűlésben. A középkorban a választás fogalma még Nyugat-Európában is teljesen mást jelentett.
Kiindulópont: a Biblia
A választások elsősorban természetesen egy uralkodó (vagy bármilyen más, magasabb társadalmi pozícióba megválasztott személy) legitimitása szempontjából játszottak kulcsszerepet. Már a Biblia is amellett foglalt állást, hogy a nép akarata elsőrendű szerepet kell játsszon az uralkodó személyének eldöntésében. Az ószövetségi Sámuel könyvében maga a királyság is a népakarat kifejeződéseként jelent meg: Izrael népe királyt szeretett volna országa élére állítani, Isten pedig teljesítette kívánságukat.
A választásokra azonban gyakran tekintettek úgy, mint egy viszály vagy felkelés potenciális kiindulópontjára, ezért arra törekedtek, hogy minél inkább lecsökkentsék ennek a veszélyét. A középkori Angliában ritkán fordult elő, hogy egy uralkodót a fia anélkül követett a trónon, hogy ne tűntek volna fel a pozícióra áhítozó riválisok, vagy ne előzte volna meg vita a királycserét. Angliában 1066 és 1216 között mindössze két alkalommal zajlott le zökkenőmentesen az uralkodói szék átadása: 1087-ben, II. Vilmos, valamint 1189-ben, I. Richárd trónra kerülésekor.
A Capeting-dinasztia fennállása alatt (987-1327) ennek ellenére mindvégig sikerült biztosítani, hogy az uralkodó helyét egyik fia vegye át. Számtalan akadályozó tényező játszhatott szerepet abban, ha a későbbiek folyamán ez nem következett be: a biológiai tényezők (nem született fiú utód) mellett az uralkodó fiának kiskorúsága, valamint a trónkövetelők nagy száma is komoly veszélyforrást jelentett.
Amikor három éven át tartott egy választás
IV. Kelemen pápa 1268. november 29-én bekövetkező halálát követően a bíborosoknak közel három évre volt szükségük ahhoz, hogy új egyházfőt válasszanak. A döntést még így is csak azután sikerült meghozni, hogy a felbőszült viterbói (itt gyűltek össze a bíborosok) polgárok kenyér és víz nélkül bezárták őket egy templomba, amelynek még a tetejét is eltávolították.
Bár ez természetesen kivételes eset volt, számos alkalommal hónapok teltek el egy uralkodó vagy egy főpap halála, valamint utódja megválasztása között. Ennek sokszor gyakorlati okai voltak: sok időt vett ugyanis igénybe, míg a választók összegyűltek, emellett egy megfelelő helyet is találni kellett a procedúra lebonyolítására, a leggyakoribb halasztás azonban annak volt köszönhető, hogy az új uralkodót egyhangú szavazással kellett megválasztani.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
