Milyen veszélyekkel kellett szembenézniük a középkor zaklatott zarándokainak?
2023. szeptember 10. 09:50 Múlt-kor
Az ereklye mellett töltött éjjel
A legfelemelőbb pillanat a zarándokok megérkezése volt. A kegyhely felkészülten várta a látogatókat, akik az úti cél elérését a jelesebb ünnepnapokra próbálták időzíteni, ilyenkor még szebb és monumentálisabb szertartásokon vehettek részt.
A kegyhelyeken a zarándokok legfőbb célja a szentek ereklyéinek felkeresése volt. Az ereklye egyrészt a halott maradványait, például csontját vagy vérét jelentette (elsődleges ereklyék), másrészt minden olyan tárgyat, amelyekkel az elhunyt szent az élete során kapcsolatba került (másodlagos ereklyék). Ez utóbbi lehetett használati tárgy, ruha, mártíromság eszköze, esetleg a sír vagy a koporsó egy-egy darabkája.
A szentmiséken és az imákon túl a hívők a relikviák megpillantására, illetve megtapintására helyezték és helyezik ma is a hangsúlyt. A középkorban és napjainkban is igen nagy szerepe van az érintésnek – erre a legjobb példa a római Szent Péter-bazilikában látható, több mint hétszáz éves bronz Szent Péter-szobor, amelynek lábfeje a folytonos simogatástól gyakorlatilag lecsiszolódott.
A hívők a betegeiket a relikvia vagy a szent sírja közelében próbálták elhelyezni, a fiatal gyermekeket pedig gyakran az oltárra fektették, hogy a lehető legközelebbi kapcsolatba kerüljenek a szenttel. Az ókori pogány rítusokból átvett szokásoknak megfelelően a betegek gyakran a szent koporsója mellett aludtak. Párizsban Szent Lajos uralkodása idején a Notre Dame-ba zarándoklók gyakran töltötték az éjszakát Jézus Krisztus keresztfájának darabja, valamint a testébe fúródó szög társaságában.
Megérkezésükkor a compostelai zarándokoknak is a katedrálisban kellett virrasztaniuk. Így tettek a Jeruzsálembe érkezők is, akiket azonban hitük gyakorlásában gyakran akadályoztak a muzulmánok – például a XIV–XV. században nem engedték meg nekik, hogy a jeruzsálemi Szent Sír-templomban töltsék az éjszakát.
Fojtogató füst és az ajándék
A zarándoklatok elengedhetetlen velejárói voltak az úgynevezett áldozati ajándékok. A leggyakoribb felajánlás valamilyen templomi gyertya vagy olajlámpa adományozása volt, ezeket a hívők a saját lelki üdvükért vagy valamilyen egyéb kérés miatt gyújtották meg a templomokban.
Ezekből olykor igen sok érkezett, a spanyolországi Valenciában Szent János relikviáira ügyelő őr az egyik forrásban például arra panaszkodott, hogy a gyertyák okozta füst betegíthette meg. A zarándokok által elhelyezett viaszgyertyákat a templom személyzete gyújtotta meg, de a zarándokok törekedtek arra, hogy kevés ideig égjenek, hogy később újra felhasználhassák őket.
Róma városa Szent Péter és Szent Pál ereklyéi miatt volt népszerű a zarándokok körében, akik a pápával is találkozhattak
A gyertya világossága mellett prózaiabb adományozásra is biztatott a hívők által gyakran lapozgatott Útmutató a Szent Jakab zarándoklathoz című írás. A szerzője kisebb fizikai munkára biztatta a zarándokokat, tanácsa szerint a triacastelai kőbányából származó egy-egy mészkődarabkát megragadva vigyünk el egy darabon, így segítve az ottaniak munkáját. Ez az adomány szimbolikus: a hívő bűneit jelképezi, amelyektől az út végén megszabadulhat.
Mindezen jelkép azonban nem csupán egy kődarab lehet. A franciaországi Rocamadourban, Szűz Mária temploma mellett sokféle tárgyat hagytak már a középkorban is a zarándokok: láncot, amelyet a bűneitől megszabadított elítéltnek már nem kellett hordania vagy például egy hajó maradványait, amelyet a hajótörést szenvedő, ám megmenekülő matrózok helyeztek el.
Minden nagyobb zarándokút magában foglal különböző vezeklési rítusokat, amelyek a hosszú vándorút során elnyert belső megtisztulás végére tehettek pontot. Ilyen volt például a rituális fürdés, a megmerítkezés, amelynek két funkciója is volt: a külső és belső megtisztulás.
A lelki szükségletek ezen a ponton kapcsolódnak össze a higiéniával, miszerint a többnapos út után a zarándoknak meg kell mosakodnia, mielőtt a szent ereklyénél tiszteletét tenné, továbbá úgy vehessen részt a körmenetben, hogy ezzel ne zavarja társait. A Jakab-út végállomásaként a Santiagóhoz közeli folyó vizében, míg a szentföldi zarándoklók Jézus megkeresztelkedésének helyszínén, a Jordánban merültek alá.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
