Miért temettek teknősök mellé egy bronzkorban élt nőt és kisgyermeket?
2016. február 29. 08:26
Kutatók egy csoportja lemészárolt teknősökkel eltemetett nő és egy gyermek több mint 2500 éves maradványaira bukkant rá egy délkelet-törökországi lelőhelyen. A hüllők többsége egy agressziójáról ismert lágyhéjú teknősféléhez tartozott.
A különleges temetkezésre a Kavuşan Höyük néven ismert, a Tigris déli partján, Bismil várostól nem messze található lelőhelyen találtak rá – olvasható a Discovery News honlapon. A nő 45 és 55 kora között hunyt el, míg a gyermek hat- vagy hétéves lehetett. Utóbbit arccal a föld felé temették el. Bal térde be volt hajlítva, jobb lába pedig teljesen ki volt nyújtva. Jobb karját teste alatt helyezték el, míg bal karja a válla fölött feküdt, mintha az arcát védte volna. Bár a gyermek nemét nem sikerült azonosítani, az ásatás vezetői, Rémi Berthon archeozoológus és Güriz Kozbe régészprofesszor a koponya mellett talált vasfibulából (tűs ruhakapocs) arra következtetnek, hogy lány lehetett.
Rögtön a gyermek csontváza alatt találtak rá a hátán fekve eltemetett nő maradványaira. Egyik csontvázon sem találtak erőszakos halállal kapcsolatba hozható nyomokat. Mivel DNS-vizsgálatokat egyelőre nem végeztek a maradványokon, a kutatók nem tudják, milyen kapcsolat lehetett a nő és a gyermek között. „Annyit tudunk, hogy a gyermek és a nő eltemetése között nem sok idő telt el, mivel a nő közvetlenül a gyermeké alatt talált csontvázát nem bolygatták meg, amikor a gyermek testét a sírba helyezték” – magyarázta Berthon.
A sír teknősök maradványaival volt körülvéve. Két teknőt és néhány teknőscsontmaradványt a sír központi részén is találtak. A helyszínen többek között egy mór teknőst, az Eufrátesz vidékéről származó lágyhéjú, valamint közel-keleti mocsári teknősöket is találtak (előbbiből tizenhetet, utóbbiból hármat). A lágyhéjúak néhány testrésze hiányzott, ami arra utal, hogy halotti tor során fogyaszthatták el azokat. A mocsári és mór teknősöknek egyetlen testrésze sem hiányzott.
A teknősöknek komoly jelképes szerepük volt az ókori Közel-Keleten. „Mi pszükhopomposz állatoknak nevezzük őket, feladatuk ugyanis az újonnan elhunyt lelket túlvilágra kísérése volt” – hangsúlyozta Breton. A sírokban talált bizonyítékok feltehetően az elhunyt társadalmi státuszát jelezték. Mint Berthon elmondta, annak ellenére, hogy a közel-keleti mocsári teknős nagyon gyakran bukkan fel Kelet-Törökországban, még soha korábban nem találtak olyan példányokat, amelyeknek maradványait sírmellékletként temették volna el. Ugyanez mondható el az eufráteszi lágyhéjúak esetében is.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
