Miért ölték meg Kirovot?
2015. március 4. 08:52
Az egész világot megrázta Borisz Nyemcov halála: az orosz ellenzéki vezető péntek este a moszkvai Bolsoj Zamoszkvoreckij-hídon sétált ukrán barátnőjével, amikor egy mellettük elhaladó fehér Fordból hat lövést adtak le a politikusra egy Makarov márkájú pisztolyból. A merénylet előtt néhány órával Nyemcov több interjút is adott, az egyiket a Newsweek című amerikai folyóirat lengyel kiadásának, amelyben a náci Harmadik Birodalomhoz hasonlította Vlagyimir Putyin orosz elnök rendszerét, és azt jósolta, hogy utcai zavargással induló felkelés lesz az országban. A Szocsiban született, 55 éves korában elhunyt egykori miniszterelnök-helyettes a kilencvenes évek egyik legnagyobb reménysége volt. Miután 2000-ben Putyint államfővé választották, Nyemcov az egyik legszigorúbb bírálója lett, folyamatosan támadta kormányát és utcai tüntetéseket szervezett ellene, egyike volt azon kevés moszkvai politikusnak, akik nem értettek egyet a Kreml Ukrajna-politikájával és a Krím annektálásával, és ennek nyíltan hangot is adott. Halála kapcsán az elmúlt napokban több, egymásnak ellentmondó információ látott napvilágot. A leningrádi párttitkár, Szergej Kirov 1934-es meggyilkolása legalább ennyire rejtélyes volt.
Kirov, a bolsevikok üstököse
Szergej Kirov Szergej Mironovics Kosztrikov néven, szegény orosz családba született 1886. március 27-én Vjatka orosz kormányzóságban, Urzsum városában. Hat testvére közül négy nem élte meg a felnőttkort, s miután szüleit hamar elvesztette (apja elhagyta őket, anyja TBC-ben hunyt el), nagyanyja nevelte, de hétéves korában - a család rossz anyagi helyzete miatt - árvaházba került. 1901-ben gazdag jótevők ösztöndíjat biztosítottak számára, így 1901-től Kirov egy kazanyi ipari iskolában tanulhatott. Miután mérnöki végzettséget szerzett, Tomszkba költözött. Látva az Orosz Birodalom hanyatlásának egyre kézzelfoghatóbb jeleit, Kirov hamar a marxizmus tanai felé fordult, majd 1904-ben belépett az Orosz Szociáldemokrata Munkáspártba.
Részt vett az 1905-ös orosz forradalomban, emiatt tartóztatták, de elengedték, szabadulása után pedig a bolsevikokhoz csatlakozott. A nyughatatlan ifjút egy évvel később újra letartóztatták és ezúttal illegális irodalom nyomtatásáért három év börtönre ítélték. Kirov börtönévei alatt folyamatosan olvasott, de nem csak marxista műveket, Dosztojevszkijt és Csehovot ugyanúgy, mint Victor Hugót, Anatole France-t, vagy éppen Descartes-t, sőt a Bibliát is gyakran forgatta, amit "nagyon érdekes" olvasmánynak nevezett. (halálakor Kirov 20 ezres könyvtárat hagyott hátra.) Kiszabadulása után visszatért a mozgalomba, ám ugyanazon vádakkal ismét rács mögé került. Egy év után a Kaukázusba költözött és ott is maradt II. Miklós cár 1917. márciusi lemondásáig, ekkor újságíróként dolgozott.
Ahogy a többi kommunista, úgy ő is nevet változtatott: feltehetően ebben az időben már Kirovnak nevezte magát, ami Nagy Kürosz perzsa uralkodóra emlékeztetette őt. Hamarosan az asztrahányi bolsevik katonai adminisztráció vezetője lett. Az 1917-es orosz forradalom után ismét a Kaukázusba küldték, harcolt az orosz polgárháborúban, mely során több mint négyezer ember kivégzését rendelte el, megalapozva későbbi hatalmát. Lenin és Sztálin figyelmét is ekkor keltette fel az eszközeiben nem válogató bolsevik vezető.
Kirov a bolsevikok transzkaukázusi hatalmának kiépítésén dolgozott, miközben igyekezett jó viszonyt ápolni a mensevikekkel, ami miatt pártbeli riválisai többször is azzal vádolták meg, hogy ő maga is az ellenfél táborát gyarapítja. 1921-ben az azerbajdzsáni pártszervezet feje lett, majd öt évvel később - mint Sztálin hű támogatója - a Szovjet Kommunista Párt leningrádi szervezetét bízták rá. A harmincas években Sztálint egyre jobban aggasztotta Kirov növekvő népszerűsége, valamint az, hogy nyíltan is vitába szállt vele. A Generalisszimusz számára a párt 1934-es kongresszusán jött az első "kijózanító" pofon: a Központi Bizottság tagjainak választásakor Kirov kapta a legkevesebb elutasító szavazatot, mindössze hármat, míg Sztálin a legtöbbet, 292-t.
A grúziai Goriban született Sztálint zavarta Kirov orosz származása és a legfőbb pártvezetéstől idegen kicsapongó életvitele, de Kirov abban is különbözött a szovjet vezetőtől, hogy hozzá képest sokkal mérsékeltebb irányvonalat képviselt. Bár a karizmatikus, jóképű, kiváló szónoki képességekkel megáldott Kirov teljes mellszélességgel támogatta Sztálint, a kongresszus előtt arról szónokolt, hogy a jövőben sokkal pragmatikusabban kellene hozzáállni a legfontosabb társadalmi-gazdasági kérdésekhez, legyen az a kolhozosítás vagy a kuláktalanítás.
A pártkongresszust követően Sztálin - aki hirtelen feltűnően jó viszonyt kezdett ápolni Kirovval - lépett, és arra kérte elvtársát, hogy jöjjön el Leningrádból és dolgozzon mellette Moszkvában, a Politbüróban. Kirov azonban nem állt kötélnek, népszerűsége pedig közben tovább nőtt, különösen a Központi Bizottság 1934. decemberi plenáris ülését követően, ahol a Sztálin szemében egyre inkább vetélytárssá emelkedő politikus arra szólította fel a pártvezetést, hogy próbáljanak békés párbeszédre törekedni a disszidensekkel, amely véleményt a bolsevik vezetők többsége is - hangos tapsorkán közepette - osztotta.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
