Miért félünk annyira a péntek 13-tól?

2015. november 13. 08:19

Péntek 13. sokak számára rettegett dátum a nyugati világban. A balszerencsésnek tartott nap az észak-karolinai Stress Management Center and Phobia Institute felmérései szerint csak az Egyesült Államokban 17-21 millió embert érintve okozhat 800-900 milliós dolláros veszteséget. Richard Wiseman, a Hertfordshire-i Egyetem kutatója 2003-ban készített felmérésében a résztvevők egynegyede vallotta be, hogy retteg ezen baljós naptól, míg a magasan kvalifikált alanyok 15 %-áról az is kiderült, hogy a tizenhármas számtól is retteg.

Ennek hagyományai messzire nyúlnak: mind a tizenhármas szám, mind a péntek a saját jogukon is balszerencsésnek számítottak már a korai időktől kezdve, de csak a huszadik században alakult ki és erősödött meg a „péntek 13” jelensége. A péntek már az Újszövetségben is baljós napként tűnt fel, hiszen ezen a napon feszítették keresztre Krisztust. Geoffrey Chaucer 14. századi Canterbury meséiben szerencsétlen napként említi a hét ezen pontját, amely az újkor folyamán a népi babonában is egyre negatívabb színezetet kapott.

A tizenhármat megelőző tizenkettes szám az európai hagyomány fontos része, és már a görög mitológiában is feltűnt (Héraklész tizenkét munkája). Igazi jelentőségét viszont a kereszténységben nyerte el, az evangéliumok szerint Krisztusnak is tizenkét tanítványa volt, így a tizenkettes szám a középkori keresztény művészet kedvelt számjegye lett. A tökéletes számot azonban a baljóslatú tizenhármas követi, amely a keresztény hagyományban szerencsétlennek számít, mert az utolsó vacsorán is tizenhárman vettek részt. A tizenhármas a skandináv mitológiában is visszaköszön: Loki, a bajkeverő isten hívatlan tizenharmadikként vett részt egy olyan vacsorán a Valhallában, amely egy másik vendég tragikus halálával végződött.

A negatív értelmezés mára állandósult az európai kultúrában, számos épület kerüli a tizenhármast, például a BMW grandiózus müncheni székházában sincsen ilyen emelet. A jelenség Magyarországon is megfigyelhető, így a Mercure Budapest Korona szállodában sincsen hasonló számú szoba. Számos jeles személyiség életét keserítette meg triszkaidekafóbia, azaz a tizenhármastól való páni félelem: ilyen kiemelkedő alkotó volt például Arnold Schönberg osztrák zeneszerző is.

Persze voltak, akik besokalltak: 1881-ben befolyásos New York-iak megalapították a Tizenhármas Klubot, azzal a céllal, hogy felszámolják a nyugati világot átszövő oktalan babonákat. Első találkozójukat 1883. január 13-án pénteken este 6 óra 13 perckor tartották. Tizenhárman ültek le vacsorázni a tizenhármas szobában, a vacsora színhelyére egy létra alatt mentek be. Mind a tizenhárman túlélték. A következő harminc évben az egész Egyesült Államok területén elterjedtek a tizenhármas klubok, ezek mintegy négyszáz tagot számláltak, köztük öt amerikai elnökkel (Chester Arthur, Grover Cleveland, Benjamin Harrison, William McKinley, Theodore Roosevelt).

Minden igyekezetük ellenére péntek 13-a kultusza tovább nőtt, mindaddig, amíg a nyugati világ egyik legismertebb babonájává nem vált. Terjedésében fontos szerepet játszhatott, hogy a sajtó és a szórakoztatóipar meglátta a hiedelmekben rejlő kereseti lehetőséget, és péntek tizenharmadika a huszadik század első évtizedétől egyre többször került az újságok címlapjára. Thomas Lawson 1907-ben jelentette meg könyvét, (Friday the Thirteenth) amelyben egy gonosz üzletember próbálta megsemmisíteni a tőzsdét a rettegett napon. A hatásos reklámkampánynak köszönhetően a babonára alapozó regény igazi bestseller lett, 28 ezer példányt adtak el az első héten, és később némafilm formájában is feldolgozták a könyvet. Péntek 13 így mindmáig kedvelt téma maradt a szórakoztatóipar számára, amelyet számos olyan film címadása is mutat, mint például a nyolcvanas években megindított, mára már kultikussá vált Péntek 13 horrorsorozat is.