Mi van a krokodilmúmia belsejében?

2015. december 21. 17:28

A Kr. e. 650-550 körül élt, négy méter hosszúságú nílusi krokodilt a halála után nátronnal kiszárították, majd méhviasszal és szurokkal vonták be, mielőtt gyolcsokba tekerték. A múmia a krokodilfejű Szobek istent jelképezte, aki a fáraó erejét, termékenységét, katonai erejét és a különböző bajoktól való védelmet jelképezte. A krokodilokat, amelyek egyszerre akár 50-80 tojást is raknak, és vadul védelmezik kicsinyeiket (akár két éven át is nevelik), cipelik őket a hátukon, olykor pedig a szájukban, az egyiptomiak jól ismerték, úgy vélték, anyai gondoskodásuk Szobek istentől való.

A most vizsgált múmia egy azon háromszáz krokodilmúmia közül, amelyeket a dél-egyiptomi Kom Ombói Per-Szobek templomnál fedeztek fel. A templom a Ptolemaioszok és a rómaiak idején a krokodilisten legnagyobb és legfontosabb központja volt. A helyszínen az első templomot a 13. dinasztiabeli III. Tothmesz (Kr. e. 1479-1425) építette, a ma is láthatót pedig a korábbi romjain VI. Ptolemaiosz Philométór parancsára húzták fel a Kr. e. 2. században. Az egyedi, szimmetrikus, kettős templom déli szárnya Szobek isten tiszteletére épült, az északi része pedig Hórusznak lett felszentelve. A nekropolisz, ahol több száz krokodilmúmia „nyugszik” a sziklás földbe ásott sírkamrákban, a Középbirodalom idején sem felejtődött el.

A templomban szakralizált krokodilokat neveltek, de lehetett kapni fogadalmi ajándéknak szánt mumifikált tojásokat és alig néhány hetes krokodilokat is. Az isten megtestesülésének hitt állatokat kézzel etették, voltak közöttük szelídek is, ám némelyik ugyanolyan vaddá vált, mint szabadon élő társai. Haláluk után mumifikálták őket. Sztrabón Geógraphikájában pontosan leírja, hogy a Szobek isten legnagyobb kultuszhelyének számító Crocodilopoliszban (a mai Fajjúmban – Kairótól mintegy száz kilométerre délnyugatra) miként zajlott az etetés.

„A tó körül számos krokodil tanyázik, az egyiket Suchusnak hívják, olyan szelíd, hogy a papok oda tudnak menni hozzá. Gabonát, mézzel kevert bort, hússzeleteket szokott enni. Sokszor jönnek idegen országokból, hogy megszemléljék a pompás állatot. Az etetésük így zajlik: az egyik pap kinyitja a krokodil száját, egy másik pedig belehelyezi az étkeket. Az állat ekkor beugrik a tóba, és átúszik a túlsó felére” – írta Sztrabón a Geógraphika XVII. könyvében.

A Kom Ombo-templom a Nílus áradásainak és az évszázadokon át folyó kőkitermelésnek köszönhetően az újkorban már romokban feküdt, majd 1893-ban Jacques de Morgan francia mérnök és régész át-, illetve újjáépítette. Az idő vasfogát túlélő krokodilmúmiák 2012-ben a közelben megnyílt múzeumban kerültek elhelyezésre. A most kiállításra kerülő és az elemzésen résztvevő múmiát de Morgan 1895-ben tárta fel és ajándékozta a British Museumnak.

A krokodilmúmiát nagyfelbontású komputeres tomográfia segítségével vizsgálták meg (tulajdonképpen háromdimenzióban beszkennelték), így fény derülhetett arra is, hogy mit evett az állat az utolsó napjaiban. A vizsgálatok részben alátámasztják Sztrabón sokszor hihetetlennek tűnő beszámolóját.

A kutatók szerencséjére az állat bebalzsamozói nem távolítottak el minden belső szervet, a gyomor, valamint teljesen ép tartalma például ma is az állat belsejében található. Az elemzésekből az derült ki, hogy a krokodilt a legkiválóbb hússzeletekkel etették halálra. Marhalapocka (stefániaszelet) és lábszár nyomaira is bukkantak a kutatók. Mindemellett különböző méretű köveket és néhány azonosítatlan fémtárgyat is találtak a szakértők.