Megtalálhatták a tengeralattjárót, amelyet állítólag egy tengeri szörny támadott meg

2016. október 20. 08:32

A ScottishPower óriásvállalat szakemberei a minap éppen az Anglia és Skócia közötti, tenger alatti tápkábel lefektetésével foglalatoskodtak, amikor a délnyugat-skóciai partoknál, Wigtownshire település közelében egy tengeralattjáró maradványaira bukkantak a szonár segítségével. A szakértők úgy vélik, az 1918 tavaszán elsüllyedt német UB-85-ösről lehet szó, amelynek vesztét a néphagyomány szerint egy hatalmas tengeri élőlény okozta.

1918. április 30-án a németek a skót partok közelében a tenger felszínén állomásoztak, amikor meglepte őket egy brit őrhajó. Mivel korábban megsérült a német jármű, mindenféle ellenállás nélkül megadták magukat, az U-boot pedig a tenger fenekére került. A rémtörténet szerint, amelyet állítólag a tengeralattjáró parancsnoka, Günther Krech kapitány mesélt el – azon az éjjelen éppen a vízfelszínen az akkumulátorokat töltötték a németek, amikor egy furcsa szörny emelkedett ki a tengerből. A hagyomány szerint így mesélte el a kinézetét: „a szörnynek nagy, mélyen ülő szemei voltak szaruszerű, kérges koponyáján, kis feje volt, de a holdfényben jól lehetett látni csillogó fogait. Amikor pedig megpróbált felmászni a tengeralattjáró oldalára, a súlya miatt a jármű kis híján felborult”.

„A legénység minden tagja tüzelni kezdett rá oldalfegyveréből, a „csatában” pedig a hajó annyira megsérült, hogy lemerülni és menekülni sem tudott később a britek elől. Ezért is tudtak Önök olyan könnyen elkapni minket” – mondta a történet szerint az angoloknak a kapitány.

Innes McCartney, a Bournemouth Egyetem történésze – akinek a hajózás is a szakterülete – miután megvizsgálta a 45 méter hosszú, a kábelektől mintegy 120 méterre lévő roncsot, úgy vélte, megtalálták a legendás UB-85-öst. „A nagyrészt érintetlen roncs véleményem szerint az UBIII-as osztályból való, amelynek két tagja is ezen régióban tűnt el: a jóval ismertebb UB-85 és testvérhajója, az UB-82. Ugyanakkor most még csak következtetni lehet, hogy melyik tengeralattjáróról van szó, hiszen szinte ugyanúgy néznek ki, a rájuk festett sorozatszámok pedig már bizonyára kiolvashatatlanok” – magyarázta a The Telegraph-nak a kutató.

„Hacsak a búvárok nem találnak egy hajógyári jelölést, egy bélyegzőt vagy bármit, amit az egyes hajókhoz lehet kötni, nem tudjuk száz százalékosan megmondani, hogy melyikről van szó. Mindezek ellenére az a sejtésem, egyre közelebb vagyunk az UB-85-ös rejtélyének megoldásához, valamint a tengeralattjáró süllyedésének okához, amely lehet egy mechanikai probléma vagy akár egy kevésbé egyszerűen megmagyarázható esemény is” – tette hozzá.

Gary Campbell, a Loch Ness-i szörny hivatalos észlelési nyilvántartásáért felelős kutató szerint a különböző jelentések (főként a nyílt vízről) 1917-től kezdődően világossá tették, hogy a tengerészeknek tudomásuk van arról, hogy léteznek olyan tengeri élőlények, amelyek képesek súlyos károkat okozni a tengeri járművekben. „A szörnyek létéről nem csupán a skóciai tavakból (lásd Nessie) érkeztek jelentések, hanem a nyílt óceánról is. Évtizedeken át élt a legenda például egy félelmetes tintahalról, a sokak által ismert Krakenről. Ezeken ugyanakkor nem kell meglepődnünk, és nem csupán a babonás matrózok képzelőerejére kell fognunk, ugyanis számos olyan élőlény élhet a hatalmas kiterjedésű tengerekben, amelyek létezéséről máig fogalma sincs a tudománynak” – magyarázta.

A területen, ahol a támadásra sor került (Wales északi partjai és a Liverpooli-öböl között), több híres történet is kering, amelyek legtöbbjében szerepel egy tengeri szörnyeteg is. Nessie sósvizű unokatestvére, ha valóban felbukkant az UB-85-ös közelében és akaratlanul is beleavatkozott a háborúba, ezt úgy tette, hogy emberi életet nem oltott ki.