Oklevelét 1870-ben a budai műegyetemen szerezte. 1872-ben állami ösztöndíjjal külföldre ment, részt vett a hamburgi kikötő építésében, majd annak befejeztével 1875-78-ig az Elba szabályozásánál dolgozott. Ezután a csehországi Morva folyó szabályozásánál szakértőként, majd királyi biztosként a Rajna szabályozásánál működött. 1878-ban a budapesti műegyetemen a vízépítészetnek külön tanszéket állítottak fel, s annak vezetésére őt kérték fel. Mint a műegyetem első vízépítési professzora, sok tekintetben úttörő szerepet játszott a hazai vízügyi oktatás kiszélesítése terén. 1882-ben Nagymarosnál megszervezte az egyetem vízmérő állomását. 1888-ban tevékenyen részt vett a tiszai árvizek elhárításában. 1889-91-ben ő volt a műegyetem rektora. Főbb művei: A Felső Rajna szabályozása, Útijegyzetek a vízépítés köréből. Budapesten hunyt el 1897. január 25-én.