Megrázó esemény az Alföld metropoliszában: az 1911-es kecskeméti földrengés
2021. július 8. 18:36 Múlt-kor
Az Alföld népét váratlanul érte
Kecskemét a boldog békeidők haszonélvezőjeként, különösen a 19. század utolsó harmadában gyors növekedésnek indult. A gazdaság prosperált, a filoxéra pusztításai miatt a homokos talaj kincset ért a szőlőtermelőknek, majd nem sokkal később a gyümölcstermelés is virágzásnak indult. A város népessége gyarapodott, a települést 1870-ben törvényhatósági jogú város rangjára emelték.
A fejlődő város lakóit sokkolta, ami 1911. július 8-án, hajnali 2 óra után néhány perccel történt. Hatalmas robajra ébredtek, néhányan fényjelenségeket is észleltek és éjszakai öltözetükben kirohantak az utcára. A pánikhangulatot a Világ másnapi, július 9-i száma festi le a legjobban:
„Suttyomban, éjnek idején toppant be, beröhögött a pihenő emberek hálószobáiba és amikor névjegyét a kávéházakban éjjelező emberek asztalára dobta, elállt a zene, elhalt a kacagás, néhány percre, a nagy mindenség titokzatossága krétafehér virágokat fakasztott az emberek arcán, megállította a sziveket és agyunkba verte jelentéktelen voltunk szomorú tudatát.”
Az 5,6-os erősségű földrengés nem érkezett előjel nélkül: 1908-ban egy jóval gyengébb, 4,5-es erősségű rengés rázta meg a várost. Ugyan emberéletet nem követelt a kecskeméti riadalom, többen megsérültek, az épületek rongálódtak. A Friss Ujság néhány érintettről és balesetről is beszámolt másnapi számában:
„A luteránus palota tűzfala rádőlt Lengyel Bertalan orvos lakására. Az orvost és nejét eszméletlenül húzták ki a romok alól. Kun Sámuel fejét a nagy tükör, Kováts Pál hirlapiró arcát a menyezetről leeső kő zúzta össze. Több aszszonyt őrjöngési rohammal a kórházba szállítottak. Baranyay Ferenc máriahegyi tanyást kilenc gyermekével együtt temette maga alá a ráomló ház.”
Összesen 1269 lakóház sérült, és 34 épületet kellett kiűríteni. A legnagyobb veszteségeket a templomok szenvedték el, a római katolikus templom tornya félrecsúszott, a freskók megsérültek, a zsinagóga gömbje megdőlt, a falak repedezni kezdtek. A legtöbb kár a felsővárost érte – a rengés egy 5 kilométeres, északkelet-délnyugat irányú sávban volt a legerősebb –, sérülést szenvedtek a malmok, a gyárak (kenyér-, konzerv-, gyufa-), de a Közgazdasági Bank és a Törvényszéki Palota sem maradt sértetlen.
A helyi szerkesztőség, a Kecskeméti Újság érthető okokból sokkos állapotban írta aznapi számát: „E percekben, midőn reggel 7 órakor e sorokat rójjuk, tele romhalmazzal szobáinkban, teljes felszereléssel, mindenre készen, a borzalom leülepedett hatásával vetjük a betűt, betű után, minden pillanatban idegesen felugrálunk, vajjon az utolsó roham, amely a pusztítás, ne adj Isten, befejezés, mely percekben ér bennünket.” Jajongó emberekről, utcai siralmakról, és mindenekelőtt elkeseredésről számoltak be tudósításukban.
Az anyagi kár igen jelentős összegre, körülbelül 8 millió aranykoronára rúgott. A segélyakció és az újjáépítés – többek között Lechner Ödön közreműködésével – hamar megkezdődött, de a város korábbi fényét már nem nyerhette vissza: az I. világháború keresztülhúzta a számításokat.
A rengést Szabadkától Bécsig szinte országosan észlelték, Budapest lakosaiban is rémületet keltett. „Amiről eddig, mint ismeretlen messzi országok különös, ismeretlen szenzációiról olvastunk, íme nálunk következett be” – írja találóan a Friss Ujság, és valóban, a 20. század tartogatott még földrengéseket Magyarország lakosságának, még ha az 1956-os dunaharaszti vagy az 1985-ös berhidai rengések nem is okoztak olyan mértékű anyagi kárt, mint amekkorát Kecskemét városa elszenvedett. A 2020-as Zágrábhoz közeli, 6,4-es erősségű földrengés emlékeztet: bárhol, bármikor megmozdulhat alattunk is a föld.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
