Megoldódott a New York-i múmia rejtélye

2018. október 5. 19:05 Múlt-kor

Hét évvel ezelőtt a queensi építőmunkások New York Elmhurst nevű városnegyedében dolgoztak, amikor a gép markolója valami keménynek ütközött. Először egy egyszerű csővezetékre gondoltak, ám körbeásva és közelebbről megnézve jól látszódott, hogy egy vaskoporsóba botlottak. Kiderült, hogy egy fiatal afro-amerikai nő már bomlásnak indult holttestét rejtette. Maga a test olyan „jó” állapotban volt, hogy a rendőrség is meg volt arról győződve, hogy egy közelmúltbeli gyilkosság ádozatára leltek a munkások. Azonban ezt követően a kutatók is megvizsgálták az emberi maradványt.

Scott Warnasch helyi törvényszéki kutató lett kirendelve, hogy vizsgálja meg a helyszínt és magát a holttestet. A test körüli földben szétszóródott vasdarabkákra bukkant, amelyekről egyértelműen megállapították, hogy a koporsóból származnak. A szakértő – mint fogalmazott – már régóta „megszállottja” az ehhez hasonló vaskoporsóknak, amelyekből már Newarkban is találtak kettőt, így pontosan tudta, hogy több mint száz évesek, így feltehetőleg nem egy bűncselekmény áldozatáról, hanem egy régészeti leletről van szó.

A hosszas vizsgálatoknak köszönhetően valóban kiderült, hogy a fiatal nő másfél évszázaddal ezelőtt hunyt el, és csupán azért tűnik ilyen „frissnek” a holtteste, mert a vaskoporsója légmentesen lett lezárva az 1850-es évek környékén. „Úgy nézett ki, mintha körülbelül egy hete lenne halott, ám valójában 160 éve temették el” – magyarázta Warnasch.

Egy régi temető

A nő egy hosszú fehér, egyberészes ruhába volt felöltöztetve, sapkát viselt, valamint térdig érő zoknit. A vizsgálatok során észlelték, hogy a mellkasán temérdeknyi himlőhely található. Miután leellenőrizték, hogy valóban a fekete himlőről van szó, valamint hogy a vírusa már nem aktív, a másfél évszázados, jól megőrződött holttest egy „aranybánya” lett a kutatók számára.

Az MRI és CT-vizsgálatok után megállapították, hogy a nő 25-30 éves korában hunyt el, és 157 centiméter magas volt. A légmentesen lezáródó koporsó miatt különösen jól megmaradó bőrfelületek további elemzései után egyértelműen kiderült, hogy az asszony halálát a fekete himlő okozta. Ez megmagyarázza azt is, hogy miért vasban temették el.

Ezeket a koporsókat csupán egy kis ideig gyártották az 1800-as években, a legnépszerűbbek pedig a politikai elit körében voltak. Úgy vélik a kutatók, arra használhatták ezeket, hogy a különösen fertőző betegségben elhunyt szeretteiket ebben temessék el, a légmentes lezárás ugyanis megakadályozta a betegség további terjedését.

Hosszas kutatás után most végre arra is fény derült, hogy kié lehetett egykoron e test. A népszámlálási és egyéb dokumentációs anyagokat átböngészve a szakértők arra a következtetésre jutottak, hogy a 26 éves Martha Peterson maradványait fedezték fel. Az építkezési terület egykoron egy afro-amerikai temető volt, közel egy olyan templomhoz, amelyet a régió első generációs, emancipált fekete közössége alapított.

A kutatók abban reménykednek, hogy a fiatal asszony maradványainak felfedezése, azonosítása és a holttest tüzetesebb elemzésének lehetősége segíteni fogja majd őket abban, hogy tisztább képet alkothassanak a 19. századi afro-amerikaiak életéről.

Az aztékok réme: a himlő

A 35 százalékos halálozási arányú himlő mintegy 12 ezer éve jelent meg az emberi populációban, az első rá utaló bizonyítékokat V. Ramszesz fáraó múmiájában találták meg. Minden bizonnyal egyiptomi kereskedők juttathatták el Indiába, ahol kifejlődött a kór járványos formája. A fertőző betegség során a láz mellett a bőrön, a szájban és a torokban lévő vérereken jellegzetes kis, vízzel teli hólyagok keletkeznek. A túlélők harmada megvakult (mint például Kölcsey Ferenc), a kórt átvészelő férfiak esetében pedig gyakran meddőséget okozott.

Az ókor és a középkor során többször is végigsöpört az egyes városokon, azonban az egyik legnagyobb pusztítást az Újvilágban okozta − ugyanis az indiánok immunrendszere csupán a 16. században találkozott először az európai telepesek és a behurcolt afrikaiak által behozott új vírussal. Toribio de Benavente ferences szerzetes, az egyik legelső misszionárius például azt írta, hogy „Mexikó eleinte tele volt emberrel, de amikor a himlő megtámadta az indiánokat, igazi dögvészt hozott rájuk”. Egyes kutatások szerint kezdetben az őslakosok halálozásainak 95 százalékáért a himlő volt felelős. A gyilkos kór Cortés hódítását is segítette, ugyanis egy megfertőződött spanyol katona az azték Tenochtitlán lakossága mintegy 25 százaléka halálát okozta.

A himlő a becslések szerint csak a 18. században összesen 60 millió európai, köztük öt uralkodó végzetét jelentette. A pandémia ellen való leghatékonyabb megelőzési módszert még a kínaiak fejlesztették ki mintegy háromezer éve. Az ún. varioláció során az egészséges embereket szándékos megfertőzték, ugyanis máig ismeretlen ok miatt a mesterséges fertőzés kevésbé veszélyes. Ezt a módot fejlesztette tovább Edward Jenner angol orvos, aki 1796-ban tehénhimlővel oltott be egy nyolcéves gyermeket. A későbbi vakcinák alapja Jenner módszere volt. Az oltóanyag ellenére a gyilkos vírus a huszadik században is megölt 300 millió embert.