Meghalt a férje a fronton, egy T-34-essel indult bosszúhadjáratra a szovjet özvegyasszony

2021. március 15. 13:09 Múlt-kor

Marija Oktyabrszkaja 1905 augusztusában született a Krím-félszigeten egy szegény ukrán család tíz gyermekének egyikeként. A fiatal lány előbb egy konzervgyárban, majd egy telefonközpontban kereste a kenyerét, majd 1925-ben feleségül ment egy katonatiszthez.

Férje révén benne is felébredt az érdeklődés a katonai ügyek iránt. Csatlakozott a Katonai Feleségek Tanácsához és maga is jelentkezett a Vörös Hadsereghez mint katonai ápoló. Kiképzése során megismerkedett a fegyverhasználattal és megtanult vezetni is, ami a korban meglehetősen ritka jártasságnak számított a nők körében.

Amikor 1941 nyarán a Harmadik Birodalom átfogó offenzívát indított a Szovjetunió ellen, Oktyabrszkaját a szibériai Tomszk városába telepítették át, míg férjét a frontra vezényelték. Nem sokkal a háború kirobbanását követően, még 1941 augusztusában, Kijev mellett el is esett a németekkel vívott harcban. A férje haláláról szóló hírek azonban csak nagyon lassan, 1943 elején értek el a Tomszkban várakozó Oktyabrszkajához, aki ekkor bosszút esküdött. Levélben fordult Sztálinhoz, az írásban egy meglehetősen szokatlan kérést fogalmazott meg: bosszút akart állni a férje halála miatt, így mindenét eladta, vagyonát pedig felajánlotta, hogy egy tank építésére fordítsák. Egyrészt azt kérte Sztálintól, hogy a harckocsi a Harcoló barátnő nevet kapja, másrészt, hogy ő lehessen a vezetője.

[galeria_kep_16040]

A szovjet hadvezetés azonnal felismerte a bosszúszomjas özvegyben rejlő propagandalehetőséget és azt, hogy Oktyabrszkaja frontra küldése milyen pozitív hatással lehet majd a szovjet katonákra. A teljes siker érdekében a nőt kiképzésre vezényelték, amelynek során öt hónapot töltött a T-34-es tankok irányításának tanulmányozásával. Ilyen hosszú kiképzési idő egyébként példátlan volt a „Nagy Honvédő Háború” idején, minthogy minden harcra fogható tankot és katonát, amint lehetett, azonnal a frontra vezényelték.

Amikor Oktyabrszkaja 1943 szeptemberében megérkezett a frontra és csatlakozott a 26. páncélos hadosztályhoz, a mellette szolgáló férfiak először feltehetőleg úgy vélték, egyszerű propagandafogással van dolguk. Bár az eredeti cél kétségtelenül ez volt, Oktyabrszkaja gyorsan bizonyította rátermettségét. A második szmolenszki csata során rendkívüli manőverezési képességekről tett tanúbizonyságot, és részt vett több géppuskafészek és tüzérségi állás felszámolásában.

A csata során a Harcoló barátnő súlyos károkat szenvedett és sürgős javításra szorult az ellenség heves támadásai közepette. Oktyabrszkaja ekkor kimászott a tankból és amíg társai fedező tüzet biztosítottak, gyorsan elvégezte a szükséges javításokat. Kiváló helytállásáért a csata után őrmesterré léptették elő.

A Szmolenszknél bemutatott hajmeresztő tankjavító „mutatványát” még két alkalommal megismételte a következő hónapok harcaiban. Először Novoje Szelo környékén kellett csata közben helyrehoznia a mozgásképtelenné vált tankot, majd egy Svedj nevű település mellett vívott összecsapás alkalmával került sor ugyanerre. Utóbbi esetben azonban már elpártolt Oktyabrszkaja mellől a szerencse. Miközben mászott vissza a tankba, egy közelben felrobbanó lövedék repeszei fejbe találták.

Oktyabrszkaját egy Kijev melletti katonai kórházba szállították, ahol azonban már nem tudtak segíteni rajta. Két hónapig feküdt kómában, míg végül 1944. március 15-én elhunyt. Halálát követően posztumusz megkapta a Szovjetunió Hőse kitüntetést, példája pedig nők ezreit inspirálta arra, hogy csatlakozzanak a háborús erőfeszítésekhez.