Még mindig őrzi titkát a hatezer éve ölelkező pár
2015. április 9. 15:52
Csaknem hatezer éve öleli egymást egy "csontvázpár", amelynek férfi tagját a nő mögé temették el, a karját az asszony köré fonja, s a lábaik is összefonódnak. A peloponnészoszi sír lakóinak titkait nemzetközi csapat kutatja.
„Hogy miért temették el őket így? Ez még mindig rejtély, de folyamatosan keressük a választ” - mondta Michael Galaty, a Mississippi Állami Egyetem régésze, a kutatócsapat tagja.
A görög kulturális minisztérium februári bejelentése szerint a dél-peloponnészoszi Diroszban, az Alepotrida-barlang sírjában fekvő párt - a DNS-vizsgálat szerint egy fiatal férfit és egy fiatal nőt - időszámításunk előtt 3800 körül temethették el. Az ölelkező pár közelében egy edényben eltemetett kisgyermek és egy magzat földi maradványait is megtalálták, egy osszáriumban pedig több tucat ember csontjai kerültek elő.
„Több olyan őskori sírt is találtunk már, amelybe párokat temettek el, azonban az elég ritkának számít, hogy egymáshoz is érnek, pláne az, hogy átölelik egymást” - magyarázta Galaty. Hozzátette: az egyik legfontosabb kérdés, amelyet ki kell derítenünk, hogy miben hunytak el, illetve hogy melyikőjük halt meg hamarabb. Az biztosra vehető, hogy haláluk között nem lehetett nagy időbeli különbség.
Az újkőkorban akár több száz lakosa is lehetett az Alepotrida-barlangban létrejött településnek, amely az egyik legnagyobb és legrégibb Dél-Európában, mondta Galaty. A neolitikum végén egy földrengés betemette a barlang bejáratát, örökre bezárva a lakók jelentős részét. Az üregre véletlenül bukkantak rá barlangászok 1958-ban, azóta számos újkőkori leletet tártak fel a helyszínen, elsőként a Giorgosz Papathanasszopoulosz vezette régészcsapat kezdte meg a kutatást.
A barlangot a késő-neolitikumban, hozzávetőlegesen i. e. 5000 és 3000 között lakhatták, azon időszakban, amikor a földművelés kezdett elterjedni az öreg kontinens déli részein. A csontok szerkezetéből is kiolvasható, hogy az emberek mozgásszegényebb, letelepült életmódot folytattak korábbi társaiknál. Épületek nőttek ki a földből a barlang bejárata előtt is, s az újkőkori település lakóinak száma akár a több száz főt is elérhette.
A település kiürülése után mintegy két évezreddel érkeztek meg a mükénéiek a Peloponnészoszi-félszigetre, s ők is ide temették szeretteiket. A kutatók szerint a hely hagyománya és emléke az elnéptelenedése után is tovább élt, s egészen távolról is érkeztek a helyszínre, hogy ott mondjanak örökre búcsút elhunytjaiktól.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
