Még a Napkirály szeretőjét is megvádolták boszorkánysággal
2024. november 3. 16:05 Múlt-kor
Gyermekáldozat a királyi kegyért?
De vajon valóban bűnös volt-e Madame de Montespan? Tény, hogy 1668-ban már szinte bizonyosan kapcsolatba került La Voisin körével. Soissons grófnőhöz hasonlóan az akkoriban első számú szeretőnek számító Mademoiselle de La Vallière-t akarta félreállítani különböző varázslatok segítségével. A vádak szerint Montespan márkiné ráadásul La Voisin egyik legfőbb bűntársát, Étienne Guibourg abbét is felkereste, akivel fekete miséket celebráltatott.
A sátáni szertartásokon a női kuncsaftnak meztelenül kellett az oltárra feküdnie, és gyermekáldozatot is bemutattak. A vallomások szerint előfordult, hogy az áldozat szívéből és belső szerveiből varázsport készítettek. Bár fekete miséket valószínűleg tényleg tartottak Madame de Montespan céljai elérése érdekében, máig kérdés, hogy a márkiné vett-e részt ezeken az ördögi szertartásokon, vagy csak társalkodónőjét, a La Voisin köreivel szoros kapcsolatban álló Claude de Vin des Œillets-t küldte oda maga helyett.
Miközben Madame de Montespan meztelenül fekszik az oltáron, Étienne Guibourg abbé feláldoz egy gyermeket
A „varázslat” mindenesetre bevált. Montespan 1668-tól kezdve elfoglalta az első számú szerető pozícióját, 1675-re azonban ismét kezdett kegyvesztetté válni. Újból kapcsolatba lépett La Voisinnel, és Guibourgtól is rendelt fekete miséket. Egy ideig úgy tűnt, hatásosak voltak az újfent alkalmazott kétes hírű praktikák, ám 1679-re a király új kedvence a mindenki által elbűvölő szépségűnek tartott, alig tizennyolc évesen hivatalos kegyencnői rangra emelkedett Mademoiselle de Fontanges lett.
A kisasszony szerény értelmi képességei miatt hamar elvesztette a király kegyeit, 1681 júniusában pedig hosszú betegség után meghalt. Elterjedt a pletyka, hogy nem természetes körülmények között: a gyanú árnyéka ismét Madame de Montespanra vetült, akire azt is ráfogták, hogy egyúttal az uralkodóval is végezni akart. Az esethez azonban aligha volt köze. La Voisin lányának vallomása szerint ugyanis a mérgezési terv 1678 karácsonyán született meg, Madame de Montespan azonban csak 1679 áprilisában tudta meg, hogy Fontanges kisasszony a király új szeretője.
Bár könnyen elképzelhető, hogy Madame de Montespan valóban kapcsolatban állt La Voisinnel és körével, és a király kegyének visszaszerzése érdekében talán még fekete miséken is részt vett, valószínűtlen, hogy puszta bosszúvágytól vezérelve a Napkirályt, fényűző életének biztosítékát, hét gyermekének apját is el akarta tenni láb alól. Lajos pedig – érthető módon – jobbnak látta titokban tartani az ügyet. Könnyen lehet, hogy hitt egykori szeretője ártatlanságában, az viszont bizonyos, hogy a királyság (és saját) tekintélyét tette volna kockára, ha kiderül, hogy Madame de Montespan valóban bűnös.
Egy hónappal azután, hogy La Reynie 1709. június 14-én meghalt, az idős király elégette az addig az államtanácsos által őrzött, „sajátos tényállásokkal” kapcsolatos iratokat. Nem tudhatta, hogy La Reynie jegyzeteket készített a Lajos által megsemmisített iratokról. Más kérdés, hogy ez sem elég ahhoz, hogy a történészek egyértelműen nyilatkozzanak a királyi szerető mérgezési ügyben játszott szerepével kapcsolatban.
XIV. Lajos udvarhölgyek társaságában
Bár máig nem tudni, bűnös volt-e Madame de Montespan, tény, hogy közvetve sokaknak keserítette meg a sorsát. Bár a Chambre ardente 1682. július 21-én végleg beszüntette tevékenységét, a börtönökben még a testület feloszlatása után is maradtak rabok. Akik ugyanis a per során Madame de Montespanra tettek utalást, nem remélhették szabadulásukat.
A legveszélyesebb foglyokat vidéki várbörtönökben szórták szét, ahol rendkívül mostoha körülmények között, nyirkos, szűk és sötét cellákban tartották őket fogva. Egyes helyeken a rabok a börtönfal mellett, egy rövid láncra verve töltötték életük hátralévő éveit. Senki sem került ki közülük élve a börtönből. Az utolsó, mérgezési ügyben érintett rab 1725-ben hunyt el.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
