Máig rejtély övezi a Hawaii-sziget lakói által istenként tisztelt Cook kapitány halálát
2024. június 3. 18:05 Múlt-kor
Cook kapitány Hawaiin bekövetkezett halála után hajónaplójának több oldala is nyomtalanul eltűnt. Felmerül a kérdés: vajon egyszerűen elvesztek, vagy az írásuk idején történt események leplezése érdekében tüntették el őket?
Az isteni Cook
Cook a világtérképek átrajzolásával vált híressé. Három utazása során kibővítette és átformálta az európaiak homályos ismereteit a Csendes-óceán térségéről. Több ezer kilométert hajózott a Föld felszínének harmadát kitevő, nagyrészt felderítetlen vízfelületen, és térképre helyezte a földeket a déli Új-Zélandtól az északi Bering-szorosig. Ahogy egyik tisztje fogalmazott a harmadik út után: „A földkerekség négy negyedének széles határai immár mind ismertek.”
Tájékozódási jártassága mellett Cook birtokában volt olyan megfoghatatlan emberi és vezetői képességeknek is, ami korának kiemelkedő felfedezőjévé tette. A hajónaplók leírják Cook ügyességét, amellyel megnyugtatta a bizalmatlan szigetlakókat az ismeretlen földön partra érkezés kényes pillanataiban, ahogy mindig ő volt az első a parton, fegyvertelenül, barátságos üdvözlésre nyújtott kézzel.
James Cook portréja
Az 1780 elején Angliába érkező hírek, miszerint Cookot előző februárban „Owhyee” (Hawaii) szigetén megölték, megdöbbentették és felkavarták az illetékeseket, akik feszülten várták a hajók visszatértét. A beszámolót, amely 1780. január 10-én szárazföldi úton (Oroszországon keresztül) eljutott a brit Admiralitáshoz, Charles Clerke, az expedíció második kapitánya írta, aki nem sokkal később maga is meghalt.
Ebben leírta, hogyan bukkant a Resolution és a Discovery egy eddig ismeretlen szigetcsoportra az északi Csendes-óceánon, amelyet Cook Sandwich-szigeteknek nevezett el (később a Hawaii-szigetek nevet kapták), és hogyan hajózták körbe 1779-es visszatértükkor Hawaii szigetét, mielőtt horgonyt vetettek volna a Kealakekua-öbölben. Az elragadtatott fogadtatás, amelyben a legénység a helyiek ezreitől részesült, Clerk szerint „meghaladt mindent, amit korábban tapasztaltunk”. Ott-tartózkodásuk hetei alatt a hajók fedélzetét megpakolták sertésekkel, kenyérfagyümölccsel és főzőbanánnal, és Cook bármikor is lépett partra, olyan tisztelettel kezelték, „ami inkább járt volna ki egy istenségnek, mint egy emberi lénynek”.
Viszont amikor a hajók később a Resolution előárbócának sérülése miatt visszatérni kényszerültek az öbölbe, a hangulat határozottan megromlott, és február 13-án éjjel a Discovery kutterét (a hajóhoz tartozó csónakot; hasonló neve ellenére nem összetévesztendő a hajótípussal) valaki ellopta. Másnap reggel Cook tíz matrózzal együtt partra szállt, hogy foglyul ejtsék a sziget uralkodóját, Kalaniʻōpuʻut, de néhány „igen arcátlan, rosszindulatú fickóval” való dulakodás után Cook tüzet vezényelt embereinek. Az ezt követő pillanatokban Cookot és kis csapatát legyűrték a husángokkal, tőrökkel és kövekkel felszerelt harcosok, és mielőtt még elérhették volna csónakjaikat, a kapitányt és négy matrózát megölték.
Charles Clerke, aki elsőként adott hírt Cook haláláról
Clerke sok mindent nem írt le (vagy nem tudott) az esetről, de Cook feletteseinek, családjának és barátainak egyelőre ennyi jutott. Sandwich grófja, az Admiralitás első lordja, röviden összefoglalta Clerke jelentését az újságok számára, kijelentve, hogy Cook „a bennszülöttek nagy számú és garázda tömegének zavargásában” vesztette életét. A Resolution és a Discovery 1780 októberében értek vissza Angliába, és heteken belül megkezdődött az utazásról szóló hivatalos jelentés összeállítása.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
