Ma már szinte elképzelhetetlen felháborodást keltett Monet és társai élénk stílusa

2019. november 14. 08:32 MTI

Párizsban született, apja kereskedő volt. Ifjúkorában Le Havre kikötővárosában élt, karikatúrái és portréi nyomán itt ismerte fel tehetségét Eugéne Boudin, az ő ösztökélésére csatlakozott a szabadtéri festészetet, a plein airt kedvelők köréhez.

1859-ben visszaköltözött Párizsba, ahol megismerkedett Constant Troyonnal, a barbizoni tájképfestők mesterével, majd Camille Pissarróval.

Monet 1860 és 1862 között Algériában katonáskodott, Afrika élénk színei erősen hatottak festészetére. Leszerelése után ismerkedett meg Auguste Renoirral és Alfred Sisleyvel; a fiatal festők Edouard Manet-t tartották vezérüknek, noha ő nem értett egyet művészeti elveikkel.

Párizs akkori képzőművészeti életét az akadémikus festészetet képviselő Szalon kiállításai határozták meg, Monet és társai viszont a Visszautasítottak Szalonjához csatlakoztak, és a fontainebleau-i erdőbe jártak tájképeket festeni.

Monet festészetének sajátos jegyei az 1866-os Reggeli a szabadban című képén tűnnek fel először, az anyagszerű, realista ábrázolás a fényjelenségek érzékeltetésével együtt jelentkezik. Párizsi képein (Saint Germain l'Auxerrois, Louvre-rakpart, A gyermekek kertje) még a levegő remegése is érezhető a várost besugározó napfényben.

A Terasz Le Havre mellett vagy a Nők a kertben az impresszionizmust közvetlenül előkészítő képek. Ezután Renoirral a Szajnát festette, a napfényes természet, a víz tükröződése, a színes árnyékok teszik mozgalmassá képeit (A Szajna Argenteuil-nél, La Grenouillére).

Az 1870-es porosz-francia háború miatt Pissarróval Londonba mentek, ahol lenyűgözte őket Turner festészete. A londoni parlament című képe felhasználta az angliai köd formaoldó hatását. A japán fametszetek is hatottak rá, akárcsak kortársaira, Hollandiában csatornákat, hajókat, szélmalmokat festett.

1872 és 1878 közt Argenteuil-ben élt, optikai látomásaiban az ember csak kellék. Ekkori párizsi képeit (Boulevard des Capucines, A fellobogózott Rue Montorgeuil) a remegő atmoszféra, a napfényes színek teszik elevenné.

A pillanatnyi benyomásokat, légköri változásokat megragadó irányzat nevét Monet Impresszió, a felkelő nap című képe adta, amely a mozgalom első, 1874. évi kiállításán volt látható. Ismertek festménysorozatai, amelyeket azonos témákról különböző napszakokban, más-más fényviszonyok mellett festett, első ilyen sorozata a Saint-Lazare pályaudvarról készült.

A csoport felbomlása után, 1878-ban Vétheuil-be, 1883-ban Givernybe költözött, mindkét hely számos képét ihlette. Ezek az esztendők művészete elismerését is meghozták, 1889-ben óriási sikere volt Rodinnel közös kiállításának.

Az 1890-es Szénaboglyák sorozata főleg a légköri jelenségeket tükrözi. Leghíresebb, 1890-től 1892-ig festett sorozatán, a roueni katedrálist ábrázoló képein szinte eltűnik az épület, a kőcsipkék részletei, csak a levegő és a fény finom remegése látható reggel, délben, délután és este.

A 20. század első éveiben festett Temze-képei Turner hatásáról tanúskodnak, a köd, a gyárak füstje, a londoni szmog elhalványítja a hidakat, a parlament tornyát. 1908 és 1910 között megromlott szemmel Velence csatornáit, műemlékeit festette.

Ezután givernyi kertjének virágaival, japán hídjával, a vízfelületek színjátékával szinte tárgy nélküli képeket alkotott. Tavirózsáinak óriás pannóit az Orangerie-ben helyezték el. Monet 1926. december 5-én halt meg, retrospektív kiállítását 1928-ban rendezték meg Párizsban.

Monet művészete maradéktalanul megvalósítja az impresszionizmus elveit. Képei tárgyak helyett színeket és megvilágítási helyzeteket ábrázolnak. A képszerkesztés feladása, a tárgytalanítás az absztrakt művészetet előlegezi meg.

Az impresszionizmus - a fényképezés fejlődésével párhuzamosan - elsőként szakított a pontos ábrázolás igényével, és a művész egyéni látásmódját fejezte ki. Ez ma már alig elképzelhető felháborodást keltett, a közízlés az előző korok képeinek sötét színeit értékelte, a plein air, az élénk színvilág szokatlanul hatott.