Lóbőrrel és újszülöttel temettek el egy előkelő nőt a 10. századi Dél-Szibériában
2026. június 14. 08:41 Múlt-kor
Egy lóbőrrel, újszülött-maradványokkal és egyéb gazdag mellékletekkel eltemetett nő sírját tárták fel a régészek Dél-Szibériában, amely a 10. századi belső-ázsiai elit temetkezési szokásaiba enged betekintést. A leletek alapján az elhunyt a kor legmagasabb rangú arisztokráciájához tartozhatott, miközben a sírban talált tárgyak Kína és Perzsia kulturális hatásait is tükrözik.
A különleges temetkezést még 2014-ben fedezték fel a régészek a szibériai Szaján-hegységben, egy vasútépítést megelőző feltárás során, ahol több tucat, különböző korszakból származó sírt és településnyomot azonosítottak, ám közülük az egyik a többinél is kivételesebbnek bizonyult. A mintegy 40 éves korában elhunyt nőt egy újszülött gyermek csontvázával, egy juh gerincével, valamint egy megnyúzott ló bőrével, koponyájával és végtagjaival együtt temették el, ami a középkori sztyeppei nomád népek körében is rendkívül ritka temetkezési szokásnak számított. Teljesen világos, hogy a lelet korántsem tekinthető hétköznapi sírnak - nyilatkozta Andrej Poljakov, az Orosz Tudományos Akadémia Anyagi Kultúra Történeti Intézetének igazgatója, az ásatás vezetője. Ehhez később hozzátette: a belső-ázsiai térségben mindössze pár tucat hasonló nyughelyet fedeztek fel eddig a régészek.
A sír elemzése több mint tíz évig tartott, mivel a rendkívül sérülékeny leletek konzerválása és vizsgálata hosszú időt vett igénybe. Az eredményeket nemrég két tanulmányban tették közzé a Bulletin of Novosibirsk State University, Series: History, Philology című folyóiratban. A nő személyes tárgyai között aranyozott bronz fülbevalók, egy valószínűleg rituális keretek között összetört bronztükör darabjai, vaskés és egy gyapjúfonáshoz használt orsógomb is előkerült, miközben a tükör díszítése a Tang-dinasztia elit temetkezéseiből ismert, szőlőindákat és szőlőfürtöket ábrázoló kínai motívumokat idézte.
A sírban egy csaknem teljes lófelszerelés-készlet is fennmaradt, köztük egy pár kengyel, amelyek közül az egyik díszítése kínai művészeti hagyományokat ötvözött indiai és perzsa hatásokkal, ezért a kutatók szerint inkább ceremoniális, semmint hétköznapi használati funkcióval bírhatott. A radiokarbonos kormeghatározás ugyan a 9. és 13. század közé helyezte a temetkezést, a mellékletek stílusa alapján azonban a régészek úgy vélik, hogy a nőt és a gyermeket nagy valószínűséggel a 10. században temették el.
A kutatók szerint a sírban talált, különböző kulturális hagyományokat ötvöző tárgyak arra utalnak, hogy az elhunyt a kor társadalmának legfelső rétegéhez tartozhatott. Elképzelésük szerint a különleges mellékletek családi örökségek lehettek, amelyeket a közösség a temetési szertartás részeként helyezett a sírba, a csaknem teljes lófelszerelés pedig a térség egyik legritkább ismert leletegyüttesének számít, és értékes adatokkal szolgál a középkori belső-ázsiai elit kapcsolatrendszeréről, valamint a Selyemút kulturális kölcsönhatásairól.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
