Lech Walesa: a szabadság úttörője
2015. november 14. 11:06
Lech Walesát a vállán vitték otthona ajtajáig. A Szolidaritás 11 hónapja internált vezetője 1982. november 14-én térhetett haza Gdanskba, ahol mintegy 500-an vártak rá kitörő lelkesedéssel. A tömeg ekkor már két napja virrasztott a Lenin Hajógyár korábbi elektrotechnikusának lakása előtt, az „Éljen a Szolidaritás!” és a „Lechet akarjuk!” jelszavakat skandálva. Miután Walesa bejutott lakásába, lelkesítő szónoklatot intézett az őt éljenzőkhöz. Lengyelországba visszatért a remény.
A gdanski hajógyár munkásai az irreális mértékben megnövekedett élelmiszerárak miatt 1980 augusztusában sztrájkba kezdtek, amelynek élére a gyárból elbocsátott korábban Lech Walesa állt. Hamarosan megalakult a vasfüggöny mögötti országok első szabad szakszervezete, a Szolidaritás, és a lengyel kormány kénytelen volt engedni a munkások követeléseinek. A szervezetnek rövid időn belül 10 millió tagja lett, és a hatalom egyre veszélyesebbnek ítélte meg a mozgalom társadalomra gyakorolt befolyását. 1981. december 13-án kihirdették a hadiállapotot, és a mozgalom több tagját, többek között Walesát is letartóztatták.
Walesát eleinte egy Varsó melletti villában tartották házi őrizetben, ahonnan több olyan üzenetet is sikerült kijuttatnia, amelyekben békés ellenállásra szólította fel honfitársait. 1982 elején egy szovjet-lengyel határ közelében található vadászházba szállították. Bár az együttműködésért cserébe többször is felajánlották feltételes szabadlábra helyezését, Walesa mindenféle közeledést visszautasított. A mozgalmi vezető határozottságát jól példázza, hogy egy alkalommal, amikor a lengyel miniszterelnök-helyettes környékezte meg egy ajánlattal, Walesa annyira ráordított, hogy a politikus kénytelen volt kirohanni a szobából.
Bár szabadlábon helyezése után is csak korlátozott mozgástérrel rendelkezett – 1983-as Nobel-békedíját sem merte átvenni, félve, hogy nem engedik vissza –, 1990-ben végül Walesa lett Lengyelország első szabadon választott köztársasági elnöke.